Közel százezer romániai gyermeket hagynak külföldi munkavállalás miatt a rokonokra, ismerősökre a szüleik. A jobb élet reményében lépik át a határokat, de jobb-e az élet a hátrahagyottaknak?

A hivatalos statisztikai adatok szerint 2017 végén, 2018 elején 94 896 gyermeknek dolgoztak külföldön a szülei, közülük 17 425 kiskorúnak ráadásul nem csak egy, hanem mindkét szülője más országban vállalt munkát. A legtöbb itthon hagyott gyermek Moldvában (Suceava, Bákó, Iaşi) van, magukra hagyottságuk pedig meglátszik az iskolai minősítéseiken, a kommunikációs és kapcsolatteremtési képességeik hiányosságain, sokan iskolaelhagyók, és érzelmi zavarokkal küszködnek.

Az északkeleti régióban 31 576 itthon hagyott gyermekről tudnak a hatóságok (többek között Suceava megyében 9097, Iaşi megyében 5529, Bákó megyében 5160, Neamţ megyében pedig 4636 kiskorú), majd a délkeleti rész következik, ahol 16 035 gyerek szerepel a nyilvántartásban (Galac megyében például 6174 gyerek, Konstanca megyében 3661, Vrancea megyében 2648), valamint Dél-Munténia, ahol a hatóságok szerint 12 896 gyereknek kell egyik vagy mindkét szülőjét nélkülöznie.

Szatmár megyében 2991 gyereket számoltak össze a hatóságok 2018-ban, ami sokkal jobb adatnak számít, mint az előző években feljegyzettek, hiszen a 2016/2017-es tanévben 4077, a 2015/2016-os tanévben pedig még 4385 diák szerepelt a megyei nyilvántartásban. Az itthon hagyott Szatmár megyei gyermekek közül 2016 él vidéken, a többiek városon laknak — ez az egyik legmagasabb arány, hasonló csak Dâmboviţa megyében van, míg Hunyad megyében éppen fordított a helyzet, ott főként a városi gyermekek körében tapasztalható, hogy a szüleik külföldön dolgoznak.

A szakemberek szerint az elmúlt években enyhén, de csökkent a hátrahagyott gyerekek száma, viszont azokra a kiskorúakra, akiket a rokonokra, ismerősökre bíztak a külföldön dolgozó szülők, ez hangsúlyosan negatívan hatott, főként a kisebbekre — az elemi és gimnáziumi oktatásban résztvevőkre. Ezekre a diákokra az iskolapadokban alulteljesítés jellemző, kommunikációs nehézségeik vannak, nehezen teremtenek kapcsolatot, gyakran hiányoznak az iskolából, vagy egyáltalán nem is járnak. A tanulók pedagógusai szerint jellemző rájuk az érdektelenség, a közöny, a motiváció hiánya, az apátia és a szomorúság, a verbális és fizikai agresszió, koncentrációs problémák, olykor pedig a higiéniával is problémák vannak.

Sokan elmennek

Románia rezidens lakossága az év elején 19,5 millió fő volt, az előző évhez képest 120 700 lakossal számláltak kevesebbet. A legnagyobb arányban a 20–34 év közötti romániaiak döntöttek a külföldi munkavállalás mellett, ez az emigránsok 48,1 százaléka. A legtöbben Nagy-Britanniában vállaltak munkát (23,3 százalék), de sokan utaztak Olaszországba (20,1 százalék) és Spanyolországba (13,5 százalék).

Főként az északkeleti régió lakosai döntenek a külföldi munkavállalás mellett, míg az ellenkező pólusban a fővárosi régiót találjuk. A külföldön munkát vállalók 60 százaléka ugyanakkor legkevesebb 12 hónapra távozik az országból. A legtöbben az építőiparban állnak alkalmazásba a határokon túl (42,8 százalék), de sokan dolgoznak a mezőgazdaságban is. Ez azzal is magyarázható, hogy a legtöbbjüknek legfeljebb csak középiskolai végzettsége van, az emigrálók mindössze 7,5 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel.

A legtöbb gyermekes pár közül általában csak az egyik fél vállal külföldön munkát, míg a másikuk itthon marad a gyermekével/gyermekeivel: a háromnegyedükre az anya vigyáz itthon, tizedükre az apa, 5 százalékukat pedig a rokonok, szülők, nagyobb testvérek vagy más hozzátartozók gondjaira bízzák.

Bumbuluţ Krisztina