Négyszázötvenezer lejt szavaztak meg csütörtöki ülésükön a szatmárnémeti tanácsosok a Városi Sportklub adósságainak kifizetésére.

Költségvetés-kiegészítési döntéseket is hoztak csütörtöki ülésükön a szatmárnémeti tanácsosok, többek között a Városi Sportklubnak szavaztak meg 450 ezer lejt, legnagyobbrészt adósságai rendezésére. A napirendi pont elfogadása persze nem zajlott megjegyzések és szurkálódások nélkül. Butka Gergely RMDSZ-es tanácsos azt nehezményezte, hogy az ülést megelőző bizottsági egyeztetésekre pár soros igényléssel álltak elő az egyesület vezetői, miközben egy sokkal megalapozottabb és jól megindokolt igénylésre lett volna szükség, főleg azért, mert közpénzről van szó. Nem kevés ez a százezer euró, mutatott rá Butka, a VSK vezetőségében pedig még annyi tisztelet sincs, hogy egy órát eltöltsön azon az ülésen, amelyiken a klubot is érintő döntésről szavazzanak.

Melyik vezetés a rossz?

Az ülésen megjelent Dorel Coica nem állta meg, hogy ne tegyen csípős megjegyzést, a polgármester úgy fogalmazott, hogy még mindig jobb a tanácsülésekről távol maradó Valeriu Neagu klubelnök, mint a korábbi vezető, aki rosszul gazdálkodott az intézmény vagyonával. Ezt hallva Fógel László tanácsos, volt klubelnök, éktelen harangra gerjedt és megismételtette Coicával az előbbi megjegyezését, aki azonban már másképp fogalmazott: ki fogják vizsgálni Fógel vezetése idején mire költötte pénzét a klub. A volt klubvezető elárulta, hogy már elébe ment ennek a lépésnek és ő már most kikérte a hivataltól azokat az adatokat, amiből kiderülhetnek visszásságok, hiszen szerinte most költik el öncélúan a VSK-nál a milliárdokat, nem pedig az ő elnöksége idején.

Az RMDSZ-es tanácsosok azt is furcsállták, hogy amíg a bizottság elé kerülő indoklás szerint tavaly novemberi kintlevőségeit rendezné a pluszpénzből a VSK vezetése, addig az ülésen Coica úgy fogalmazott, hogy három-négy évvel ezelőtti játékosi fizetésekre kell a pénz. A pontatlanságok ellenére a határozattervezetet elfogadták, az egyesület megkapja a kiegészítést.

Princz Csaba

Fotó: Dan Bâle