A 2012-es választásokkor megyénkben első ízben kipróbált és sikeresnek bizonyult soviniszta kampány megismétlődni látszik a kettes körzetben a május 25-i képviselőválasztást megelőzően. Megalakult a nagyromán koalíció, állítólag azért, hogy ne nyerhessen magyar jelölt. Ez az üzenet a románság felé. Az RMDSZ pedig a szokásos riogatáshoz nyúl megint: magyarra kell szavazni, mert a román ellenség, félnünk kell tőlük. Mondanivaló, tervek, elképzelések hiányában a pártok — nemzetiségre való tekintet nélkül — ismét az uszításhoz, a gyűlöletkeltés fegyveréhez nyúlnak. És ne legyünk naivak: ez az RMDSZ-nek éppolyan hasznos politikai szempontból, mint ellenfeleinek, mert a magyar választókat ugyanúgy mozgósítja a soviniszta propaganda, mint a románokat. Bizonyíték erre a 2012-es választási eredmény, amikor az RMDSZ rekordszámú voksot kapott a szociálliberális szövetség (USL) magyarellenes kampányának köszönhetően. Az, hogy ők maguk mennyire gondolják komolyan az ilyesmit, világosan látszik az általuk bevezetett és gyakran alkalmazott Politikai Szívességek Rendszerén (PSZR). 2008: a most összromán jelöltként induló, a magyarság mumusaként beállított Ovidiu Silaghi győzelemhez segíti az RMDSZ megyei tanácselnök-jelöltjét, Csehi Árpádot. Emlékezzünk: akkor is alakult román koalíció — a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje mögött nyolc politikai alakulat sorakozott fel, és ha Silaghi nem teszi meg azt az aprócska szívességet, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) részéről maga is indul, meg is nyerik a választást. A most (a változatosság kedvéért) PSD-színekben induló összromán jelölt Ovidiu Silaghi hat éve Valer Mariant ütötte el a nyerés lehetőségétől. 2012-ben új politikai szívességek következtek: a szintén Csehit indító RMDSZ-nek a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által jelölt Adrian Ştef ellenében a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) tanácselnök-jelöltje, Radu Giurca igyekezett szívességet tenni. A dolog groteszkségét csak fokozza, hogy Giurca az RMDSZ megbízásából épp azért támadta Ştefet, mert vegyes házasságból származik, ezért „nem eléggé román”. És még hosszan lehetne folytatni a sort. A politikusok etnikai színezetű uszításra épülő, a háttérmutyikat és az elképzelések hiányát lefedni hivatott kampánya azonban oda vezethet, hogy sikerül megmérgezniük Szatmárban a románok és a magyarok közötti, hagyományosan jó viszonyt. Is.

Babos Krisztina