Közel harminc éve ismerkedünk a demokrácia szabályaival, próbálgatjuk azok alkalmazását, de ahogy telnek az évek, nem abba az irányba haladunk, hogy minél jobban kihasználjuk a demokrácia adta lehetőségeket, és maximálisan éljünk a jogainkkal, hanem erősödik a közöny, a kiábrándultság és a belenyugvás abba, hogy kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy beleszólhassunk a nagyok dolgaiba, úgysem számít a mi véleményünk. Vannak ebben igazságok, de vannak tévedések is. A közvetett, képviseleti, parlamentáris és konszociális demokrácia esetén a nép (a választópolgárok) által közvetlenül vagy közvetve választott képviselők hozzák meg a bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseket, amelyeket az alapszabály (alkotmány, törvény, szerződés) behatárol. Ennek értelmében a választópolgárnak valóban az a dolga, miután jelöltje bekerül a parlamentbe, hogy hátradőljön, mert van aki képviseli az érdekeit. Ha százszázalékosan megbízunk az általunk megválasztott képviselőben, akkor a hátradőlés indokolt. Ahhoz viszont, hogy az érdekképviselet jól működjön, szükség van közmeghallgatásokra, lakossági fórumokra, tájékoztatásokra, hogy a választók megtudhassák, miért születtek bizonyos döntések, de arra is lehetőséget kellene teremteni, hogy a fontosabb döntések előtt a választók is elmondhassák a véleményüket. A politika hatásköre sokkal nagyobb az eddigieknél, nehéz összehangolni a politikusok, a politikai pártok érdekeit a választópolgárok elvárásaival. A választók véleménye és elvárása sok mindenben eltér egymástól, a képviselő és a pártfrakció viszont ki kell alakítson egy közös véleményt, amit megpróbál érvényesíteni. Az utóbbi években a választópolgárok elég sokszor felháborodnak a képviselők döntései miatt, mondhatjuk azt is, hogy a képviselő nem a választói többségének az elvárásai mellett áll ki és szavaz, hanem a frakció által elfogadott elképzelés mellett. Lehet-e erre azt mondani, hogy a képviselő a választók érdekeit képviselte? Ugyanakkor meggyőződhetünk-e arról, hogy a választó pillanatnyi elvárásai, sokszor érzelmi vagy ideológiai alapon megfogalmazott véleménye hosszú távon eredményesnek tűnne? Hogy ne menjünk túl messzire, az elmúlt napokban a Büntető törvénykönyv és büntető perrendtartás módosítása százhatvanhét igen és százhatvanöt nem szavazattal ment át. Ezen a szavazáson az RMDSZ-frakció nem vett részt, mert nem ért egyet bizonyos cikkelyeivel. A választópolgárokban jogosan vetődik fel a kérdés: ha nem értenek egyet, miért nem szavaznak? A választók nem azért küldik a képviselőket a parlamentbe, hogy ne szavazzanak, hanem azért, hogy szavazáskor nyomják meg valamelyik gombot. Vannak esetek, amikor a döntések nem az RMDSZ-en múlnak, de attól függetlenül kell legyen véleményük, mert ha nincs, akkor miért vannak ott?

Itt az ideje, hogy megismerjük a demokrácia szabályait, hogy tudjunk élni velük.

Elek György