A Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi Pályázat idei kiírására két szonettel nevezett be és harmadik helyezést ért el Pálffy Tamás Szabolcs. A szerzővel a versenykiírásról és az általa benevezett pályamunkákról beszélgettünk.

 — Jelenleg Szatmárnémetiben él, irodalmi pályázaton vett részt, néhány napja díjat kapott.

— Akik Szatmárnémetiben ismernek, az unitárius lelkésznő, Pálffy Anna-Mária férjeként tartanak számon. Eseményekben gazdag, mozgalmas, pörgős marosszéki, évtizednyi életidő után csendben és nyugalomban alkotok, elsősorban verseket írok. A Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi Pályázat idei kiírása lehetőséget kínált, hogy friss verseimmel mérettessek meg. Hallgatói pályázatról van szó, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi kara másodéves mesteris hallgatójaként nevezhettem be a pályázatra.

— Mi adta a pályázat nemzetközi jellegét? Hány pályázó volt?

— Három ország (Románia, Magyarország és Szlovákia) tizennégy városának tíz egyeteme és négy kihelyezett kara részéről voltak pályázók, szám szerint hetvenöt.

— A hetvenöt közül milyen helyezést sikerült elérnie?

— Előbb Egerből értesítettek, hogy azon negyvenkét pályázó közé soroltak, akiket a zsűri a válogatott kötetbe megjelenésre javasolt. Később Jónás Zoltán, a pályázat programmenedzsere jelezte, hogy a zsűri a legtehetségesebbnek ítélt tizenhárom pályázó közt tart számon. Meghívtak Komáromba a kötet bemutatására, és a gálaműsorral egybekötött eredményhirdetésre, díjátadásra. Harmadik helyezést értem el, de nem egyedül: egy, az egri Eszterházy Károly Főiskolán tanuló diáklány, és a komáromi Selye János Egyetemen elsőéves doktorandusza és óraadó tanára úgyszintén harmadik helyezést ért el, tehát hárman kaptunk harmadik díjat.

— Az előző években már részesült díjban ezen az irodalmi pályázaton. A mostani díjátadásnak volt olyan mozzanata, amit kiemelne?

— Elsősorban a helyszínt, ugyanis idén Révkomáromban (szlovák neve: Komárno), a Selye János Egyetem Tanárképző karán találkoztunk. Újdonság, hogy idén rangos irodalmi lapok szerkesztőségei ajánlottak közlési lehetőséget a nyerteseknek,: az egri székhelyű Agria, a felvidéki Irodalmi Szemle, a nagyváradi Várad és a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat. Szalay Zoltán (Pozsony), Szűcs László (Nagyvárad) és Karácsonyi Zsolt (Kolozsvár) főszerkesztők személyesen adták át lapjaik díját. Külön ajándék volt számomra, hogy az Agria Irodalmi, Művészeti és Kritikai folyóirat szerkesztősége részéről ajánlatot kaptam pályaműveim lapjukban való megjelentetésére. Emellett, a lapnak egyik különdíját is átvehettem.

— Mivel pályázott? Tudtommal, a líra áll közel önhöz. Meglepne, ha nem verset küldött volna…

— Idén januárban Szatmárnémetiben azt mondtam a feleségemnek, Anna-Máriának, hogy ismét megihletett a Caesar-Róma-Rubicon téma, és két erős verset akarok írni. Két szonett született, melyeket én ikerverseknek nevezek, és amelyek a Kortárs Hangon ’16 kötetben láttak nyomdafestéket.

— Tervezi-e, hogy Szatmárnémetiben bemutatkozik egy irodalmi rendezvényen?

— Gondolni gondoltam erre, tervezni még nem tervezem. A Szatmárnémeti Zsidó Hitközség elnöke, Décsei Miklós említette, hogy amennyiben verseskönyvet adnék ki, a Várdomb utcai zsinagógában meg lehetne tartani a bemutatót. Értékelem és köszönöm az ajánlatát.

— Eszerint önálló verseskötetet akar kiadni?

— Papíralapú verseskönyvet nem adtam ki. Önköltségen nyomtattam e-book formában elérhető első verseskönyvemből (Átléptem a Rubicont / A gondolattól a döntésig), a példányokat egykori tanáraim és osztályfőnökeim, családtagok és barátok kapták. Természetbarátnak neveltek szüleim Székelykeresztúron, s én arra gondolok: van-e értelme, hogy élő fák haljanak meg verseskönyvem nyomdába kerülése érdekében?