Szatmárnémeti új hídjának avatására egy kis híd-történelem (I.)
Pár nap múlva átadják Szatmárnémeti harmadik hídját, s ennek kapcsán dr. Szőcs Péter Levente történész, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója egy kis hídtörténelmet oszt meg közösségimédia oldalán, valamint olvasóinkkal, Szatmárnémeti történelmének több olyan érdekességét is felelevenítve, amelyet sokan talán nem is tudnak.
„A kezdetekben a Szamoson réven keltek át, ami Szatmár és Németi között volt, valahol a mai Ștefan cel Mare (Kazincy) utca vonalában. Régen a Szamos itt, a két város(rész) között folyt, egy nagy kanyarulatot téve és megkerülve a szatmári részt.
A mai medert, amely az újközpont mellett fut, az 1530-as években ásták. Istvánffy Miklós Históriájából tudjuk, hogy a Ferdinánd király pártján álló Bánffy Boldizsár, azért, hogy a frissen elfoglalt Szatmárt és Németit megtarthassa, 1535-ben a Szamoson csatornát ásott, hogy Szatmárt szigetnek tegye és a templomot sáncokkal és árkokkal vette körül. Azután Szapolyai embereinek „véres ostrommal” kellett bevenniük a megerődített várost.
Ugyancsak Istvánffy mondja, hogy 1543-ban, miután a somlyai Báthori fivérek, András, Kristóf és István, adományul nyerik Ferdinánd királytól Szatmárt és Németit, a Szamos szigetében fából és földből várat építettek.
1565-ben, Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei alapján, teljesen új vár épült a város szélén, ahol a régi Szamos-ág és az új meder elvált. Erről a várról már fennmaradt ábrázolás is, amely éppen a vár és város 1565. évi ostromát örökíti meg. Látható, hogy a vár előterében hidak vezetnek át a Szamos mindkét partjára, ami nagy stratégiai előnyt jelentett a vár védőinek és ugyanakkor a Szatmáriak életét is jelentősen megkönnyítette. A balpartra vezető híd helye már nagyjából megfelel a mai Decebal híd helyzetének, ahhoz közel volt. Ezek a legkorábbi hidak, amelyekről történelmi források tudósítanak. Fából készültek és árvíz vagy jégzajlás idején elbontották.
Érdekesség, hogy a legkorábbi ábrázolásokon több vízimalmot is feltüntetnek a város közelében.
A képek Natale Angelini hadmérnök 1565-ben készült térképének részletei; a térkép Bécsben, a Nemzeti Könyvtárban található. Az utolsó kép Gualdo Priorato az 1660-as években Szatmárról készített metszetének részlete, a metszet egyik eredeti példányát a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteményében őrzik.”
