Óriási kalandra vállalkozott Czikai Éva és férje, Dan Fabian: egy Renault Megane II Cabrióval vágnak majd neki a Budapest–Bamako-ralinak, amelynek a 14. kiírása minden eddiginél hosszabb lesz. Rengeteg veszély leselkedik rájuk, de mindenre készültek.

„A legendás Dakar Rally egyetlen szellemi örököst hagyott maga után. A Budapest–Bamako a sivatagi rally-k lángját viszi tovább Afrikában” — olvasható a motoros, autós tereprali hivatalos oldalán a 14. kiírás rajtja előtt.

A Budapest–Bamako-rali fapados Dakarként is ismert magyar szervezésű afrikai autóverseny, ami 2005-től 2016-ig minden év januárjában indult Budapestről, azután pedig kétévente rendezték meg. Így idén is sor kerül a ralira, aminek a rajtját január 31-én rendezik meg Budapesten, a mezőnyt pedig február 17-re várják Sierra Leone fővárosába, Freetownba.

Az idei verseny lesz az eddigi leghosszabb, a teljesítendő táv közel 8000 km.

Viszont amitől számunkra is különleges az idei Bamako, hogy népes szatmári csapat készül a hó végi rajtra. Őket sorra fogjuk bemutatni. Előbb ismerjük meg Czikai Éva történetét, aki a férjével, Dan Fabiannal vág neki ennek a kalandnak.

Az ismert szatmári mesterfodrász lapunknak elmondta, hogy nem áll tőlük távol a hosszú túrázás: tavalyelőtt a Himalája-hegységben járt, Dan pedig nemzetközi búvároktató.

„Kipróbáltuk már a határainkat, és az eddigi utazásainkra az volt a jellemző, hogy előtte komoly technikai felkészülésen mentünk keresztül azért, hogy a leendő helyzetből a legjobbat hozzuk ki. Rákészültünk ezekre az eseményekre, történésekre, mert olyan típusú kihívásokat vállaltunk” — mondta a Szatmári Friss Újságnak Czikai Éva. Most viszont ki kell lépjenek a komfortzónájukból. „Ismeretlen terepre, egy számunkra ismeretlen afrikai kultúrába megyünk. Érdekes kihívás lesz, hiszen nem tudjuk majd kontrollálni az eseményeket. Nem tudunk felkészülni mindenre, ott és akkor kell majd döntést hozni, és viselni a következményeket. Nem tudunk előre tervezni, útközben meg kell majd küzdeni a technikával, a természettel, talán az emberekkel is, vagyis vámosokkal és rendőrökkel. Ebben az időben csak magunkra számíthatunk.”

Így nem csalódhatnak

„A Budapest–Bamako egy veszélyes, minimál asszisztenciás kaland és tájékozódási verseny — szögezik le a szervezők. — Itt nincsenek mentőhelikopterek, begyűjtő teherautók, idegenvezetők, animátorok vagy tolmácsok. Mindenki a talpraesettségére, a szerencséjére és a felkészültségére számíthat. A Bamakón egy dolog biztos: minden bizonytalan. De a kaland erről szól.”

„A szervezők szerint fizikailag és mentálisan is megerőltető — mondta Czikai Éva. — Naponta 500–600 kilométer távot fogunk megtenni kocsival. Mi nem vagyunk autófüggők, nem ismerjük a ralit. Életünkben először fogunk nyolcezer kilométert levezetni. Eddig sem volt ez a hobbink, vélhetően ezután sem lesz az, de érdekes kihívásnak tűnik.”

Útravalónak sem kap sokat a szatmári csapat: „A szervezők adnak egy nagy rajtszámot az autóra és némi navigációs segítséget, emellett sok jókívánságot és bátorítást adnak az útra. A többi a mi dolgunk.”

Czikai Éva elmondta azt is, hogy tisztában vannak azzal, hogy mire vállalkoztak, és mi vár majd rájuk ebben a két és fél hétben. „Bármi megtörténhet az út során. Sokat kell majd vezetni, nem biztos, hogy beérünk a napi táborhelyre, lehet, hogy eltévedünk, és az út szélére lehúzva kell majd aludnunk. De az is lehet, hogy megbetegszünk, vagy tönkremegy az autó, és egy éjszaka gyalogolnunk kell, míg segítséget kapunk. Az is megtörténhet, hogy kirabolnak. A Bamako-rali során egy a biztos, hogy minden bizonytalan. Ha így állunk hozzá, akkor nem fog nagy csalódást okozni ez a futam, és talán ezért lesz számunkra egy nagy kaland” — tette hozzá a mesterfodrász, akinek ezzel, hogy nekivágnak a Bamakónak, teljesül az egyik vágya.

Kevés pénz, mégis boldogabbak

Czikai Éva elmondta, hogy körülbelül 5 évvel ezelőtt hallott először erről a futamról, „és azóta próbálom meggyőzni róla a férjemet, Dant, hogy vegyünk részt rajta. Most sikerült meggyőzni őt, hogy igent mondjon.” 2018 végén döntötték el közösen, hogy indulnak, 2019 márciusában pedig beneveztek, és „az elmúlt év arról szólt, hogy gondolatban erre készültünk”.

„Nagyon érdekel Afrika, az ottani emberek, az a kultúra, a természet. Nem tudok róla sok mindent. Eddig csak Észak-Afrikában jártam, de nem jutottam el Fekete-Afrikába. Nagyon érdekel a táj, a Szaharát nagyon szeretném látni. De nem oly módon akarom ezt tenni, hogy elvisz oda a busz, amiről leszállok egy kis fotózásra, majd vissza a buszba, ami visszamegy a szállodába, ahol a nap végén nyugodtan zuhanyozhatok. Ha a futam tervét tartom, akkor négy napon keresztül a Szaharában fogunk sátorozni, nappal melegben, éjszaka pedig hidegben. Ugyanígy érdekel a Szavanna vagy az óceánpart.”

A sátorra, illetve a szerencsére bizonyára sokszor szükségük lesz, hiszen olyan afrikai országokon haladnak majd keresztül, amelyek nem turistacélpontok. Mauritániában, Szenegálban, Új-Guineában és Sierra Leonéban nehezen vagy egyáltalán nem fognak szállodákat találni. „A helyiekkel fogunk kapcsolatba lépni. Sokszor azokon a helyeken fogunk aludni, enni és vásárolni, ahol ők. Engem kimondottan érdekel, hogy ezek az emberek hogyan élik meg a harmadik világ számunkra nagyon nyomorúságos életét. Sokkal kevesebb pénzből kell megéljenek, mégis egy boldogabb életmódot tudtak kialakítani maguknak.

Kíváncsi vagyok arra is, hogy mit hoz ki belőlem az ilyen típusú kihívás, amikor teljesen spontán módon kell reagálni különböző helyzetekre. Én elég kontrollmániás vagyok. Dan, a férjem sokkal spontánabb, ezért gondolom, hogy ő fog hamarabb reagálni azokra a helyzetekre, amikre nem lehet rákészülni.”

Célirányos autóvásárlás

Czikai Éva is elismerte, hogy fizikailag nem nagyon lehet felkészülni erre a versenyre, viszont néhány dolgot teljesíteni kellett, hogy rajthoz állhassanak: előbb egy autót kellett vásárolniuk. „Négykerék-meghajtású autóval vélhetően könnyebb lett volna teljesíteni a futamot, de ha már Afrika, akkor úgy döntöttünk, hogy egy kabrióval fogunk indulni. Talán azért is, hogy érezzem egy kicsit közelebbről azokat az illatokat. Ezért ahol lehetséges, le szeretném majd ereszteni a tetőt. Mi motorozunk is, és sokkal természetközelibbnek érzem motoron azokat a helyeket, amiket bejárunk. Ugyanezt szeretném Afrikában is kipróbálni, csak kicsit védettebben, egy kabrió ülésében.”

Az adminisztrációs készülődés már nyár elején elkezdődött. Különböző biztosításokat, vízumokat, műholdastelefon-engedélyeket, vámtételeket, útengedélyeket kellett beszerezni, turistailletékeket kellett kifizetni. A szervezők a hivatalos oldalukon egy hozzávetőleges számítást is bemutatnak: két fő közel 4500–5000 euró költségre számíthat.

Lesz fogyasztható víz?

Nyolc kötelező oltást kaptak — tetanusz, diftéria, gyerekbénulás, hepatitisz A és B, meningitisz, tífusz és sárgaláz ellen. Malária ellen gyógyszereket is visznek magukkal. Ezeknek egy része kötelező, mert visszatérve Európába karanténba zárhatják őket. „Sajnos Új-Guinea és Sierra Leone még ma is ebolaveszélyes terület, itt a legnagyobb az AIDS-fertőzöttek száma. Tehát az oltásokon túl fel kell készülnünk betegségekre is” — vázolta Czikai Éva. Elárulta, hogy a víz miatt kicsit izgul. „Nem az a legnagyobb kihívása az útnak, hogy mit és mennyit eszünk, hanem hogy mit iszunk. Azokon a helyeken, ahol lesz, ott megpróbálunk majd felvásárolni vízből. Számomra ez lesz az út gyenge pontja.

Minimális ennivalót viszünk magunkkal: előkészített rizst, szárított gyümölcsöt és diót, talán valami kemény sajtot, parmezánt. Ezzel biztos vagyok benne, hogy 2–3 hétig gond nélkül elleszünk. Ebből nem csinálok problémát.”

Kategóriák

Idén 300 részvevőnél zárták le a nevezési listát a szervezők. Verseny, 4x4 túra/kaland, túra és spirit kategóriákban hirdették meg a 2020-as kiírást. Czikai Éva és férje a túra kategóriában vág neki a Bamakónak, ebben az esetben a rajttól a célig egy egyszerű személyautóval is meg lehet tenni a távot.

Körülbelül 80 országból vannak nevezők. Egy részük január 31-én Budapestről rajtol, de egy másik részük a marokkói Marrákesből vág neki a kalandnak. „Mi Budapestről indulunk, két nap alatt Spanyolországba kell érni. A Gibraltári-szoroson átvisznek, majd a marokkói Tangerbe érkezünk, és február 3-án lesz egy újabb ünnepi rajt Marrákesben. Eddig szerintem nem lesz nehéz dolgunk, maximum a távolsággal lesz gond, amit viszonylag rövid idő alatt kell teljesíteni.”

Kannabisz és emberrablás

Ami ezután következik, az lesz az igazi kihívás, de a szervezők sok információt megosztottak a résztvevőkkel. „Az Atlasz-hegységen túl polgárháborús övezet vár ránk. Ugyanakkor elég nagy kannabisztermelő helyek vannak arra, ezért nagyon jó lenne, ha nem tévednénk el, mert könnyen problémás helyzetbe kerülhetünk.

Mauritániával kapcsolatban azt írták nekünk, hogy éveken keresztül gond volt az emberrablások miatt, ezért fokozott figyelemre van szükség. A helyzet napról napra változhat, ezért nagyon fontos lenne, hogy részt vegyünk a napi eligazításon, és meghallgassuk a szervezők tanácsait, útbaigazításait. Nem tanácsos az út szélén aludni, óvatosan kell pénzt váltani, figyelni kell arra, hogy ne kövessenek. Ha ez megtörténik, akkor nem tudjuk, mi a teendő. A katonaságot kellene keresnünk, ha elakadunk, és éjszaka jó volna nem vezetni.

Szenegál egy barátságosabb ország, Guineában és Sierra Leonéban pedig a járványveszélyek okozhatnak problémát.”

Szatmáriak, zilahiak és kolozsváriak alkotják a Transilvania4Afrika 41 fős csapatát. KTM, Honda, BMW, Yamaha márkájú motorokkal, Toyota Land Cruiser, Suzuki Vitara, Mercedes E 220, Skoda Octavia, Renault Megane II Cabrio személygépkocsikkal, illetve Volkswagen Transporter, Iveco Daily haszongépjárművekkel versenyez majd az erdélyi gárda. Valamennyien egy kalandként akarják megélni ezt a ralit. Lapunkból a többi szatmári történetét is megismerhetik.

Pesek Attila