A város, épületei és az egykor itt élő, alkotó emberek szellemi hagyatéka egyedi történetek és titkok közvetítői — sok titokról fellebbent már a fátyol a Szatmári séták során, amelyeket most igényes kivitelezésű kötet formájában vehet kezébe az olvasó.

Ez hát a város — Szatmárnémeti. Amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni, szépnek, csúfnak vagy épp jellegtelennek tartani — de amikor a napsugár megcsillan egy majolikacsempén, a borongós ködben felsejlik egy épület, a Szamos-part, esőben fürdenek a macskakövek, egy utcakereszteződésben szinte kézzel tapinthatóvá válik valamiféle ódon hangulat, akkor az ember úgy érzi: szeretne többet tudni a városról, megismerné a házak, az épületek történetét, de a házakat építő emberek történetét is. Mert egy város mindig kövekből és lelkekből épül. Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a „született szatmáriaknál is szatmáribbá lett” Matusinka Beátában, elsősorban a várost megérteni és megismerni akaró emberben, a Szatmári séták ötletgazdájában, aki a Szatmári Friss Újság marketingigazgatójaként úgy érezte: a napilap feladata nemcsak a friss hírekről, eseményekről való tájékoztatás, de a város kultúrájának, épített és szellemi kulturális örökségének bemutatása, fiatalokkal való megismertetése is.

Sétavezetőül mondhatni természetesen Muhi Sándor művészettörténészt és grafikust választotta, hiszen ő az az ember Szatmárnémetiben, aki „mindent tud a városról”, s egyrészt alapos háttértudása lelkes és felelős hozzáállással párosul, másrészt pedig, mint korábban fogalmazott: „Ahányszor Szatmárról írok, minden alkalommal ott motoszkálnak bennem Páskándi Géza Városom emléke című versének sorai: 'Ez hát a város, stílusteremtő stílustalanság/ Lapos, de rangos alföldi porból hordta a hantját./ Temetőjében nyögtek a gótok: barokk a kripta,/ S csak Bidermeier mosolyog,/ Tudva, hogy mi a titka./ Céhes legények nyeltek pofont, szót s majszoltak kolbászt./ Latin társaság cívisek ellen hegyezett plajbászt./ Szűrösök csíptek farba s becsíptek nyakalva óbort,/ B Tiszteletes jött, templomba mentek: tisztulni jó volt.' Mitől olyan kifejező, mitől jellemző ez a versrészlet? Attól, hogy kegyetlenül őszinte, és mégis sugárzik belőle a megértés és a szeretet. Páskándi is pontosan tudta, hogy az alföldi por bármilyen rangos, stílust teremthet ugyan, de építészete, kinézete stílustalan marad. Meghatározható Szatmárnémeti az épületei, a városkép alapján? Aligha, hiszen ezeréves település, de legrégebbi épületei alig több mint kétszáz évesek, ám az itt élő, innen származó személyiségeken keresztül Szatmárnémeti egy másik arculata mutatkozik meg.”

A Szatmári séták nagy sikernek örvendtek — talán mert a séta lehetőség volt nemcsak a tudás megszerzésére, hanem a tudáscserére is, hiszen a részt vevő idősebbek események, történetek, emberek, sorsok fantasztikusan gazdag tárházát is megosztották egymással.

S már a séták során felmerült a kérés, hogy ezek az alkalmak nemcsak újságcikkek, de könyv formájában is napvilágot lássanak — az igényes kivitelezésű, fényképekkel gazdagon illusztrált kötet bemutatójának szerdán délután a Püspöki Palota Aranyterme adott otthont. Nem véletlenül, ugyanis a könyvbemutató a hatodik Szatmári séta is volt egyben. „Szülővárosomban, Aradon szerettem meg a művészet- és helytörténetet, s már ott rájöttem arra: ahhoz, hogy megértsem a várost, meg kell ismernem épített és szellemi emlékeit. Ugyanezt kerestem Marosvásárhelyt is, Kolozsvárt is, a következő állomás pedig Szatmárnémeti lett, ahol már felnőtt fejjel éreztem, hogy tenni kell a város megismeréséért” — mondta Matusinka Beáta, hozzátéve: a kötet megszületése is Muhi Sándor érdeme, ő „csak” a könyv testet öltésével kapcsolatos háttérmunkát vállalta el.

„Örömmel fogadtam a sétavezetői felkérést — reflexszerűen ugyanezt tettem volna, bárhol születek: felmérni az értékeket és természetes módon továbbadni azokat. Szatmárt sokan szeretik, úgy vélem, ezért volt olyan népes közönségük a sétáknak. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki velünk sétált és most is itt van” — fogalmazott Muhi Sándor, rögtön be is mutatva az Aranytermet, amely 2004-ben, a püspökség 200. évfordulójára lett felújítva, rendbe téve; bemutatva a festményeken ábrázolt püspököket — közöttük a modern Szatmár egyik megteremtőjének számító Hám Jánost, aki úgy alakította ki intézményrendszerét, hogy megváltoztatta a város hangulatát —, visszapillantva a kezdetekre, amikor a szegényes kisváros Szatmár püspöki rezidenciája még a Kálvária-templom közelében, egy régi jezsuita házban volt, majd a mostani palota (amely elsősorban munkahely) történetére, felidézve az 1970-es éveket, amikor itt volt az akkori Szatmári Hírlap székhelye, s az épület gyöngyszemének számító kápolna ajtaja be volt falazva, előterében pedig az újság fotólaborja működött. Elmesélte a lépcsőcsarnokban függő megfeszített Krisztus izgalmas történetét — a korpusz az erdődi várkápolnában volt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia idejében, majd a tulajdonosai által szándékosan romossá tett (s így adómentessé váló) várból Krasznasándorfaluba került, onnan pedig Kaplonyba, a Szent József-templomba, amikor pedig áthozták Szatmárnémetibe, három kitűnő másolatot készíttettek róla, amelyek azóta is Erdődön, Krasznasándorfaluban és Kaplonyban függenek. „Ezek a séták remek dolgok, és tervezek még pár helyre elsétálni a szép és izgalmas szatmári szecesszió nyomában, az Iparosotthonba, a Pannónia Szálló környékén” — summázta.

A Szatmári séták (első) kötete megvásárolható a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében, Szatmárnémetiben, a Petőfi Sándor utca 45. szám alatt, valamint a Retro Babám (C. Negruzzi utca 7. szám) és Ex Libris (G. Coşbuc utca 1. szám) könyvesboltokban.

 Szabó Kinga Mária