— Szatmárról indultál, a magyar kormány megbízásából pedig rövidesen Torontóban teljesítesz diplomáciai szolgálatot. Milyen út vezetett eddig?

— A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban érettségiztem 2010-ben, ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem közgazdászi diplomát, majd több nemzetközi részképzésben vettem részt. Ezt követően Dániában és Svédországban szereztem újabb diplomát nemzetközi menedzsmentből. Tanulmányaimat követően nemzetközi exportfejlesztéssel foglalkoztam, aminek köszönhetően olyan széles körű ismeretre tehettem szert, mely nagy mértékben támogatja leendő feladataim ellátását. Az elmúlt időszak a Külgazdasági és Külügyminisztériumban a szakmai felkészüléssel telt. A képzés egy rendkívül széles ismeretanyagot nyújt, melyet mondhatni nagyon szigorú és részletes számonkérések sora követ. Pár hete fejeztem be hivatalosan a felkészülést, és néhány nap múlva elkezdem feladataim ellátását Kanadában.

— Egyáltalán hogy lesz valakiből diplomata? Ez egy gyerekkori álom volt, vagy voltak egyéb kitérők?

— Már diákként is nemzetközi szervezetekben tevékenykedtem, majd nemzetközi területen dolgoztam. A diplomácia egy különleges világ, mely mindig is az egyik legnagyobb gyerekkori álmom volt. Az elmúlt években a magyar vállalatok exportfejlesztését segítettem, így a külgazdasági eszközrendszer egyik elemének részegységében tevékenykedtem, innen vezetett az út a jelenlegi megbízatásomig, ahol a feladatom a Kanadába irányuló magyar export támogatása és a magyar vállalatok piacra lépésének elősegítése lesz. Kitérők voltak, de úgy hiszem, hogy ezen kitérők utólag visszatekintve is ebbe az irányba vezettek. Úgy vélem, a Jóisten minden ember számára meghatároz egy utat, amin járnia kell, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan utat szánt nekem, amelyen a nemzetünkért és közösségeinkért dolgozhatok.

— Miért éppen Kanada? Van valami kötődésed az észak-amerikai kontinenshez?

— Az észak-amerikai piaccal is foglalkoztam korábban, és emiatt Kanada közel áll hozzám, s ezt csak tovább színesíti, hogy mint ahogyan sok hazai családnak, nekem is megannyi rokonom él Kanadában, szerte az országban. Ez csupán egy véletlen pozitívum, de ennek köszönhetően egy plusz perspektívából is ismerhetem az országot és a kanadai embereket, ami előnyt jelenthet főként az első időszakban feladataim ellátásához.

— Mikor állsz szolgálatba, és mi lesz ott a feladatod?

— Augusztus 17-én kezdem el a külszolgálatot, első beosztott és külgazdasági attasé leszek, ennélfogva a munkám gerincét a két ország közti külgazdasági kapcsolatok erősítése fogja kitenni.

A megbízatásom négy évre szól, s bízom benne, hogy ez alatt az időszak alatt sikerül majd olyan eredményeket elérnünk, amelyeket önmagammal szemben is elvárásként megfogalmaztam.

— Mit jelent számodra szatmáriként a kanadai magyar közösség szolgálata?

— Óriási megtiszteltetés számomra szatmári származásúként a magyar kormány diplomatájaként szolgálni, rendkívül áldottnak érzem magam azért, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium közösségéhez tartozhatom, egy olyan szakmai és nemzeti elvek alapján működő szervezethez, amelyhez tartozni büszkeséget jelent. Magyarországnak olyan nemzeti kormánya van, mely minden egyes magyarért felelősséget visel. Bár már több mint egy évtizede Magyarországon élek, de mindig büszke leszek arra, hogy honnan indultam, és hálás leszek az idehaza megszerzett tudásért és látásmódért. A kanadai magyar diaszpóra pedig nagyon színes, hiszen a Kárpát-medence minden részéről elszármazottak közössége alkotja, ezért úgy vélem, hogy partiumi származásom egyfajta pluszt is jelent ahhoz, hogy a lehető legjobb módon szolgálhassam a diaszpóra közösségének minden egyes tagját.

Elek Anikó