A Szent István Kör szervezésében szombaton Dancu Pál Szatmári ezredek az olasz hadszíntéren címmel tartott előadást a Zöldház előadótermében a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

A résztvevőket dr. Szőcs Péter Levente, a Szent István Kör elnöke köszöntötte és beszélt röviden az összetartozás fontosságáról.

Dancu Pál elmondta, hogy az olasz front az első világháború egyik frontvonala volt, ahol 1915-től 1918-ig Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai, illetve 1918-ban más antant csapatok és német segédcsapatok is küzdöttek egymással. 1915 márciusában a Monarchia megkereste Olaszországot és semlegessége fejében felajánlotta számára Dél-Tirolt és néhány települést az Isonzó vidékén, azzal a kikötéssel, hogy a területek átadását a háború végén ejtik meg. Ezt Olaszország elutasította. Az olasz fronton Olaszország — felbontva a Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával kötött hármasszövetséget — az antant oldalán lépett be az első világháborúba 1915. május 23-án. Az antant — a londoni egyezmény alapján — a háborúba lépésért cserébe Olaszországnak juttatta volna Trentinót (Dél-Tirolt), Triesztet és az isztriai partvidéket, egyes kisebb szigeteket Dalmáciában és az Albánia fölötti protektorátust. Olaszország azt remélte, hogy egy gyors, mindent elsöprő támadással a Monarchia hátországába fog vonulni és nem kell berendezkednie egy nyugati fronthoz hasonló állóháborúba. Ám az 1915-ben támadó olasz csapatokat a Monarchia seregei visszaverték és ennek következtében Olaszországnak egy több évig tartó állóháborúval kellett szembenéznie. Dancu Pál részletesen ismertette a 12. és az 5. magyar hadsereg vonulatait, annak vezetőit, harci eszközeit, útvonalát, valamint sikereit és vereségeit. A 12. magyar ezred 1915. december 13-án érkezett az olasz frontra, ahol Trieszt közelében, Kacicén és Pareden, mint a Booevics-hadsereg tartaléka begyakorolja az új harctér harcmódját. Részt vettek a X. Isonzó-csatában, a montellói-csatában és sok más küzdelemben. Az 5. magyar ezred 1918. március 20-án kezdte meg az indulást Gyergyószentmiklóson. Május 26-án mentek Caldesbe. Az olasz front legveszélyesebb tereit járták be, majd Ausztrián és Németországon keresztül a francia hadszíntérre értek. A sereg folyamatosan pótlást kapott Szatmárról. A sok küzdelmet és megpróbáltatást tartogató harcokban nagyon sokan elestek, de a végeredmény mint a legtöbb háborúban nem a katonákon múlott, hanem a nagyhatalmak döntésein. A magyarok vesztesként kerültek ki a háborúból, ennek lett a következménye Trianon.