Tudott dolog, hogy egy divattervező alkotói fantáziája mindentől beindul – még egy hajléktalan össze–vissza egymásra kapott gönceitől is. Mert másképp látja és más szemmel nézi a világot, mint az átlagember. De mit lát ma Szatmárnémeti utcáin egy dizájner? A kényelmes, s nem csak fiatalokra jellemző melegítő-kapucnis felső- sportcipő áradatában van-e amin megakadjon a szeme? 

- Létezik-e, s ha igen, milyen a szatmári divat? —  kérdeztük Popa Zsolt dizájnert.

- Milyen a szatmári divat? Jó vicc, de még inkább jó kérdés. Ezer aspektusból meg lehet közelíteni: a keleti blokk országa voltunk /vagyunk, a Balkán szele is át-át süvít rajtunk, ez mind érződik az öltözködéskultúránkon. Nem lehet annyira erős mezsgyét húzni, mint a francia, olasz, esetleg angol vagy japán divat között. 
Egyszerűen nem alakultak ki azok a finom vonalak, mint a francia vagy olasz divatban — ezért a szocializmus méltán felelős, hiszen akkor mindenkinek szürkének vagy barnának kellett lennie. Ha valaki színesebben, vagy kirívóbban öltözködött, jött a figyelmeztetés a rendszer részéről. Magyarán: csírájában törték le a divatot, a stílust, a különbözni akarást.

Ma pedig … Azt viseljük, amik ide bekerülnek a second hand által, így kapunk, illetve látunk egy nagyon kevert „divatot”, irányvonalat az utcán. Ami még nem is lenne gond, ha az emberek tudnák, hogy mit mivel és hova válasszanak. 

- Mire kell(ene) figyelni legalább minimálisan, illetve mai napság egyáltalán számít-e még a mit mivel, s hova?

- Az, hogy számít-e, függ a közegtől és alkalomtól, esetleg hogy milyen társadalmi létrán mozog az illető. Az átlagembernek nem is igazán van már alkalma a „kiöltözésre”. Nem is várja el a társadalom, bár az etikett megkövetelné. Utcára mégse vegyünk fel flitteres ruhát, azt a bizonyos kis feketét is illene hanyagolni, de az alkalmi sminknek vagy frizurának sincs helye a hétköznapokban.
A stílussal lenne egy kis munka, de hát azzal az ember születik. A divatot lehet követni, de a stílus az vagy van, vagy nincs. 

- Stílust tanulni lehet?

- Szerintem ellopni lehet. Nyilván kell hozzá hajlam, érdeklődés, különben nem lesz fogékony rá az ember. Úgy vélem, senki nem születik magával a stílussal. Erre az ember képezi magát, s ha kap segítséget vagy megfelelő biztatást, akkor lassan magáévá teszi, kialakítja. A kulcsszó az önazonosság. Meg kell találni azt az irányzatot, ami az ember személyiségéhez leginkább passzol. Ugye akarva vagy akaratlanul, de az öltözködésünkkel valamit üzenünk a társadalom felé. A trehánysággal is. Azzal is üzenünk, hogy mi márpedig azért sem követjük a divatot. Egy szakavatott szem mindezekből olvas, és  hamar levonja a pozitív vagy negatív következtetést.

Aztán ott van a fast fashion üzletek kínálata, szezonról szezonra több ezer új ruhadarab, persze, hogy az utcán mindenki hasonlóan néz ki. És ott vannak az online rendelők, akik olcsó weboldalakról rendelnek számomra szemétnek minősülő ruhákat. 
Csak kevesek engedhetik meg maguknak, hogy külföldről szerezzék be a nagy divatmárkákat, esetleg stílustanácsadót kérdezzenek. Ráadásul a fiataloknak — és nem csak —  már a kényelem a fontos: melegítő, kapucnis felső, sportcipő. 
Természetesen vannak jó példák is. Van néhány olyan szatmári ismerősöm, aki nagyon kifinomult eleganciával rendelkezik, amikor összefutunk az utcán vagy eseményen a szemeim gyönyörködnek egy-egy "szettet" látva.

- Amúgy a praktikusság/kényelem összeegyeztethető a jól kinézéssel?

- Határozottan igen. Mivel erre lettünk, illetve vagyunk kiképezve, irányítva, manipulálva a nagy brendek által, hogy egy melegítő vagy sportosabb ruha is lehet elegáns. Nincs ezzel semmi gond, nem kell a hétköznapokban hernyóselymet vagy kasmírt viselni. Egy jól megtervezett casual szettben is lehet jól kinézni, illetve vonzónak lenni. 

- Mi a különbség a jól öltözött, az elegáns és a stílusos között? Az egyéni stílus viszi a prímet s inkább arra törekedjen mindenki, vagy elég, ha „beáll” az elegánsak sorába?

- Megint itt van a mágikus szó: személyiség. Mindezen dolgok ettől az egy szótól függnek. Lehet valaki jól öltözött, de az még nem jelenti azt, hogy stílusos! Megveszi a kirakatból a hozzáértők által összeállított ruhadarabokat, és lám – lám, jól öltözött, elegáns, de az nem az ő koncepciója. Nem ő gondolta ki magát az outfitet. 
Kedvenc példám a hölgy alkalmi ruhája és a férfipartner nyakkendője, neadjIsten az ing megegyező színe, illetve anyaga. Ez a párosítás az én szememben az ízlés hiánya. Természetesen lehet árnyalatokban passzolni, de óvakodjunk attól, hogy úgy nézzünk ki párban, mintha valami varieté színpadán szerepelnénk. Lehet, hogy ilyen felállásban külön – külön mindketten jól öltözöttek, de együtt stílustalanok.
Van néhány jó tervező a városban, akiknek szeretem a munkáját, de ők is inkább a nem szatmári vevőkörnek dolgoznak. 

- Miért? Nincs a munkájukra igény? Vagy az öltözzünk szépen, elegánsan kultúrájának a hiánya?

- Igény lenne rá, lásd az úton – útfélen sorjázó ruhaboltokat, olcsó kőolaj-származékokból előállított, kínai, vagy török, vagy pakisztáni ruhadarabokkal. Az emberek szeretnek  öltözni — az már más kérdés, hogy hogyan. Persze legtöbben azt vásárolják meg, amit a pénztárcájuk megenged és ami kapható a piacon. A nagy idolok, mint például a Kardashian-klán, vagy a Nicki Minajok, az Instagram sztárok sugároznak felénk egyfajta életképet, ami persze hamis.

Rájuk szeretnénk  hasonlítani, aztán a próbafülkében rájövünk, hogy ez vagy az a ruha mégsem úgy áll rajtunk — ettől lelombozódik a kedv, és inkább jó lesz a melegítő meg a kapucnis felső. 
Nem majmolni kell, nem utánozni, hanem megtalálni a ruházkodásban is önmagunkat.

Volt egyszer egy Mondiala … 

Visszatérve a kérdésre: sajnos olyanról, hogy szatmári divat, nem igazán tudnék beszélni. Nem is hiszem, hogy erről a világ jelen állása szerint a közeljövőben tudok majd... Volt egyszer egy Mondiala, ami határozottan etalon volt, garancia a jól öltözöttségre! Megfelelő szakemberekkel, mérnökökkel, szabókkal, varrónőkkel. Mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki a Mondialaban vagy az Imbrăcăminteaban dolgozott. Ezek a szakemberek örökítették át azt a tudást, amit a mai fiatalabb generációs varrónők többé – kevésbé tudnak Szatmáron. Sajnos azonban ez az örökítés nem volt tudatos. Emlékszem, édesanyámnak volt egy méregzöld, apró mintás, selyemszatén kosztümje (valahonnan pult alól szerezte, persze), Mondiala termék — ez a kosztüm mai napig megállja a helyét az újonnan tervezett ruhák között. Mint ahogy a szintén ott készült, nagyon jó szabású, selyembéléses, gyapjúszövet blézere is. Igen, a Mondiala garancia volt a jól öltözöttségre! ... Tönkretették szisztematikusan ezt is...

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!