Első alkalommal ültek össze a Szatmár megyei civil szervezetek nagyszabású, kötetlen beszélgetésre, melyen egymással is megismerkedhettek, illetve számtalan kérést és javaslatot is megfogalmaztak a tevékenységükhöz elengedhetetlen pályázatokkal kapcsolatban.

„Hitem szerint csak úgy maradhatunk meg, ha erdélyi magyarságunk széke négy erős és biztos lábon áll: civil társadalom, történelmi egyházak, a magyar kormány támogatása, önkormányzatok. Megmaradásuk csak úgy lehet reális cél, ha együtt gondolkodunk és együtt cselekszünk. Örömmel látom, hogy mind a négy székláb itt van, s külön öröm azon civil szervezetek képviselőit látnom, amelyek valós tevékenységet folytatnak önállóan, és rengeteg közösséget megtartó rendezvényt szerveznek” — fogalmazott köszöntőjében Kereskényi Gábor azon a találkozón, amely a Civil Információs Centrum szatmárnémeti irodája, az Identitas Alapítvány és a Borókagyökér Egyesület szervezésében jött létre. A kötetlen beszélgetésen több tíz Szatmár megyei civil szervezet képviselője vett részt (és sokuk most ismerkedett meg személyesen egymással), apropóját pedig dr. Szalay-Bobrovnicky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár látogatása adta, aki elsőként a Civil Információs Centrumokat (CIC) mutatta be röviden, amelyek az emberi erőforrás minisztériumának „meghosszabbított kezei”. Feladatuk egyrészt szakmai támogatást nyújtani a megyék területén működő civil szervezetek működéséhez, segítve fenntartásukat és elősegítve az állami támogatások felhasználását, másrészt pedig a határ menti megyék földrajzi és kulturális sajátosságai alapján is a magyar-külhoni magyar partnerségi civil kapcsolatok erősítése, a határ két oldalán tevékenykedő civil szervezetek közötti hatékony kapcsolat kiépítése, valamint a magyar kormány határon túli közösségeket célzó és segítő pályázatainak ismertetése. Háromhatár-menti megyében levőként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei CIC kezdeményezésére jött létre a külhoni CIC partneri és irodahálózat, amely idén január elejétől felvidéki, kárpátaljai és erdélyi pontokból áll — köztük Szatmárnémetiben is. „Szatmárnémeti sokak számára átutazó város, ez messze nem így van — van miért megállni, van mit megnézni, és vannak olyan rendezvények, amelyekért érdemes átjönni ide. Én most Kárpátaljáról jövök, ahol sokkal nehezebb a helyzet, mint itt — persze Erdélyben sincs minden rendben, és messze nincs jó világ, de az erdélyi magyarság lényegesen jobb helyzetben van, mint a kárpátaljai. A határon túli területekre a magyar kormány egy működő testtartást alkalmaz, és nehéz a szlovákokkal, a horvátokkal, a szerbekkel, de meg kell oldani, és defenzív-megmaradó stratégiát kell folytatni. Beregszászon is azt kértem, itt is azt kérem: gondoljanak ki jó, hasznos, a civil élet közepébe hatoló pályázatokat, hiszen célunk és feladatunk a civil szférát támogatni, valamint olyan struktúrákat támogatni, melyeket a többségi politika nem akar” — fogalmazott.

Mint kiderült, a jelen lévő civil szervezetek nagyon is tisztában vannak a tevékenységükhöz, működésükhöz („életben maradásukhoz”) szükséges, különféle pályázati lehetőségekkel, és élnek is ezekkel, a legnagyobb bökkenőt viszont kivétel nélkül minden esetben a pályázat megírása jelenti, hiszen egyik egyesület sem olyan gazdag, hogy saját zsebből fizessen egy jó pályázatíró szakembert — felvetődött a kérdés/kérés: a CIC-en belül nem lehetne-e ilyet alkalmazni? Több jelzés érkezett azzal kapcsolatban is, hogy nem mindig látható, mikor történnek a kiírások, javítani kellene a felvilágosításon és a kommunikáción, valamint első kattintásra láthatóvá kellene tenni, címkézni a pályázatokat: érvényesek-e a határon túliak számára is. A szárazberki Hármashatár Egyesületet képviselő Ilonczai Zsombor lelkipásztor szintén olyan kérdést vetett fel, amely nagyon sok, főleg vidéken működő egyesületet érint: az önálló székház igényét. „Sajnos egyre több szép, régi, hagyományos építészetű, tornácos falusi ház lesz lakatlan — megmenthetők lennének, nem kerülne idegen kézbe, és egy-egy egyesület számára székhellyé is válhatnának, ha lenne/létrehoznának ingatlanvásárlást és -felújítást célzó pályázatot is” — mutatott rá. A téma kapcsán (ismételten) elhangzott: Szatmárnémetiben is igény lenne egy olyan épületre, mint amilyen Nagybányán a Teleki Magyar Ház, s amely egyfajta kulturális központként is működne. A pályázati lehetőségek bővítése kapcsán elhangzott az is: meg kellene teremteni a lehetőséget olyan, szinte kihalófélben lévő mesterségek (például kalaposság, csontfésű- és -eszközkészítés) műhelyfelszerelésének, eszközeinek a megvásárlására, melyek menthetetlenül elvesznek a „modern kor süllyesztőjében”.