Rózsa Sándor születésének 200. évfordulójára emlékeztek Ópusztaszeren és Szegeden. Az eseményen Szatmárnémetiből jelen volt Bú József fafaragó, aki faragott betyár-portrékat adományozott a szervezőknek. Az adományokat Oszter Sándor színművész vette át.

Bú József szatmárnémeti fafaragó számos magyar történelmi személyiségről, illetve épületről készített fadomborművet, ezek egy része az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban van kiállítva. Legújabb munkája

„A magyar betyár” sorozat, ami Rózsa Sándor születésének 200. évfordulójára készült. A sorozat darabjait az elmúlt hétvégén, Ópusztaszeren adta át Oszter Sándor színművésznek, a rendezvény díszvendégének, aki főszereplője volt az 1970-ben készült Rózsa Sándor című filmnek. Akik látták a filmet, bizonyára emlékeznek rá, amikor a Rózsa Sándort játszó Oszter Sándor összevonta a szemöldökét, és így szólt: „Mögmondtam, hát mögmondtam”! Az Oszter Sándorral való találkozás — amint arról hazatérése után beszámolt — feledhetetlen élmény marad Bú József számára, aki évtizedek óta sokat tesz azért, hogy fafaragásaival ő is maradandót alkosson az utókor számára, a magyar történelem nagyjait idézve fel alkotásaiban.

A Magyar Betyár

Rózsa Sándor nevét nagyon sokan ismerik, a népdalok és mondák mellett versek, regények, filmek dolgozták fel életének különböző epizódjait, nevezetesebb tetteit. Születésének 200. évfordulója alkalmából kiállításokkal, színpadi, zenés, bábos előadásokkal, filmvetítéssel és közönségtalálkozóval emlékeztek meg Ópusztaszeren és Szegeden a híres betyárról. Születésének körülményeiről és gyermekkoráról amilyen sok mendemonda került a köztudatba, annál kevesebb hiteles információ maradt fenn. 1813 nyarán egy Szeged környéki tanyán látta meg a napvilágot, nagyon szerény körülmények között, egy pásztor fiaként (apja is többször keveredett jószágtolvajlási ügyekbe). Iskolába nem járt, írni-olvasni felnőtt fejjel sem tanult meg. Huszonhárom évesen került először börtönbe: két tehén ellopásával vádolták, de a tettet nem sikerült rábizonyítani. Mégis másfél év börtönre ítélték, ahonnan tíz hónap múltán megszökött. Ez a mozzanat talán egész további sorsát meghatározta. Szökött rabként folyamatosan bujkálnia kellett, és az ártereken és mezőségi erdőkben rejtőző többi üldözött között keresett menedéket. Hamar megszervezte saját bandáját, a hagyomány szerint még a betyárok is tartottak tőle ellentmondást nem tűrő személyisége és könyörtelensége miatt. A közszájon forgó történetek szerint az évekig körözés alatt álló Rózsa Sándor úgy kapott kegyelmet, hogy az országos toborzókörútján Szegedre érkező Kossuth közelébe férkőzve felajánlotta: ha elintézi számára a kegyelmet, akkor embereivel csatlakozik a szabadságharchoz. A betyár állta a szavát, és 150 emberével megszervezte saját csapategységét. A harcokban részt vettek ugyan, de az együttműködés tiszavirág-életűnek bizonyult, 1848. december 27-től már nem lehet a csatatereken találkozni velük.

Elek György