A Könyvmester Kiadó gondozásában jelent meg Papp Gábor Haláltánc című novelláskötete, melyben a szerző szatmárhegyi élményeiről ír. Papp Gábor 1952. február 15-én született Szatmárhegyen. Tanulmányait szülőfalujában, majd Erdődön, Szatmárnémetiben és Románban (Neamţ megye) a katonai iskolán végezte. Volt bútorasztalos, taxisofőr, művezető, aktív életének nagy részét a hadseregben, a felderítő osztagban töltötte. Ifjúkorától kezdve szeret olvasni és írni, ír novellákat és kisregényeket, ezek közül válogatott és adta ki nemrég megjelent Haláltánc című kötetében. A kötet előszavában így ír a szerző: „Emlékeim forrása Szatmárhegyen eltöltött életem első szakasza — a felejthetetlen tizenhat év, a gondtalan gyermek színes napjai —, amikor naponta, a tanulás után megtelt a ház és az udvar a barátaimmal, és a vasárnap esti film újrajátszása a tizenéves „színészek” hűséges alakításaival (…), majd legnagyobb felfedezésünk, Kápolnadomb „sziklás hegységében”, mely számunkra a világon a legmagasabb volt, s ahol a legdrágább kincset fedeztük fel: a játék szabadságát, ahol a szegény családok gyermekei egymásra találtak és összetartoztak… Összetartott bennünket a szegénység és a remény. Akkor úgy tudtuk, hogy nekünk van a legszebb gyermek- és ifjúkorunk, mert erősek és harcosak voltunk. (…) Igaz, hogy ismeretlen volt a jövőnk, azonban mindnyájan igyekeztünk igazgatni útjainkat és élt bennünk a vágy, hogy nekünk jobb lesz a felnőttkorunk, mint szüleinknek. (…) És, amikor ötven év távlatából vissza akarunk tekinteni, messze, nagyon messze van a látóhatár, ködös, szürke képek foszlányai jelennek meg, mi pedig megrémülve, megütközve kérdezzük: Nem csak álom volt minden?”

Papp Gábor elbeszéléseiben azt szeretné kifejezni, hogy a gyerekkor, az ifjúság, a küzdelmes felnőttévek nem voltak álmok, hanem egy olyan valóság, ami mély nyomokat hagyott a lelkében. Ezeket az emlékeit idézik fel elbeszélései, amelyeket olvasva bizonyára nagyon sokan magukra ismernek.

 Elek György