Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelőzhető rizikófaktor a dohányzás után. Szatmár megye az elhízás terén csak sereghajtó.

A túlsúly és az elhízás a jövő egyik legjelentősebb egészségügyi problémája. A fejlett országokban ötévente megduplázódik a túlsúlyos és elhízott emberek aránya. Csak Európában és az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 70 millió ember elhízott, ezen felül további 163 millióan túlsúlyosak.

Románia is rendkívüli mértékben érintett, ha elhízásról van szó. Az elhízottak előfordulási aránya Mehedinţi, Bihar és Arad megyében a legmagasabb, míg Szatmár és Beszterce-Naszód megyében a legalacsonyabb. A családorvosok idei első negyedévi regisztereit összesítve az Országos Közegészségügyi Hatóság közlése szerint Romániában március végén 327 311 elhízott személy volt, közülük Szatmár megyében 1447-et tartottak nyilván. Ez azt jelenti, hogy 100 ezer lakos közül országosan 1671 elhízott, Szatmár megyében pedig 431,1.

Elhízásról akkor beszélünk, ha az egyén testsúlya a kívánatosnál 20%-kal nagyobb. Orvosi értelemben túlsúlyosságról beszélünk akkor, ha a magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege között. Az „elhízás” szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát jelenti. Sok sportoló általában túlsúlyos anélkül, hogy elhízás állapotáról lehetne szó. Az elhízás ma legáltalánosabban elfogadott mérőszáma a testtömegindex (BMI = body mass index). Ezt úgy kaphatjuk meg, ha a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Ha a kapott szám kevesebb, mint 18, kóros soványságról beszélünk. A BMI alapján további sovány, normális, túlsúlyos, elhízott, végül 35-ös index fölött kórosan elhízott állapotról van szó.

Veszélyben a legkisebbek is

Az elhízás mára nemcsak a felnőtteket, hanem a kisgyermekeket is érinti. Jelenleg 41 millió ötévesnél fiatalabb gyermek túlsúlyos vagy elhízott, a WHO előrejelzése alapján pedig egy évtizeden belül 70 millióra emelkedhet a számuk. A statisztikák szerint az elhízott gyermekek többsége felnőttkorban is súlyproblémákkal küzd, ami elősegíti a szívroham, a stroke, egyes mozgásszervi betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos rosszindulatú daganatok kialakulását is.

A kisgyermekkori elhízás egyik leggyakoribb oka nem a genetika — a felnőtteknél például a genetika, a környezeti tényezők, pszichés tényezők és szervi rendellenességek egyaránt állhatnak a háttérben —, hanem a helytelen korai táplálás: gyakran nem a megfelelő ételeket kínálják a babáknak, például egyéves kor felett ugyanazt eszik a kicsik, mint a család többi tagja, így jóval több szénhidrátot, fehérjét, sót és cukrot visznek be a szervezetükbe, mint amire szükségük lenne.

Az 1–3 éves korosztály tápanyagigénye testsúlykilogrammonként akár hétszer nagyobb lehet, mint egy felnőtté, a felnőttek számára készült ételek azonban nem olyan koncentrációban tartalmazzák a különböző vitaminokat és ásványi anyagokat, amilyenben arra a kicsik szervezetének szüksége van. A szakemberek — gyermekorvosok, neonatológusok, bábák, védőnők egyaránt — mostanában egyre gyakrabban hangsúlyozzák, hogy a felnőttkori elhízás megelőzésében már a magzatkori táplálásnak is szerepe van. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy az első 1000 nap a fogantatás pillanatától kezdődik: a kismama táplálkozása, majd a születést követően az anyatejes táplálás és a megfelelő hozzátáplálás soha vissza nem térő lehetőség arra, hogy megalapozzuk gyermekünk egészségét, és olyan felnőttkori népbetegségeket előzzünk meg, mint az elhízás, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a cukorbetegség.

Bumbuluţ Krisztina