Kereskényi Sándor irodalomtörténész a SzatmART – Művészet Szatmárban, Szatmár a művészetben című ötnapos rendezvénysorozat jelentőségéről és fontosságáról nyilatkozott.

Nemrég ismertettük a SzatmART – Művészet Szatmárban, Szatmár a művészetben című ötnapos rendezvénysorozat programját, amely tele van szellemi csemegékkel irodalmi, kulturális és természetesen színházi vonatkozásban, mint a régi Szatmár visszfénye áradva ránk, a minőség jegyében. Az esemény jelentőségéről Kereskényi Sándor irodalomtörténész nyilatkozott:

„Általában az a szokás, hogy a főszereplők bemutatásával kezdünk. Én ezúttal a közönséget tekintem főszereplőnek, amely megérdemli, hogy végre magasrendű kulturális élményben legyen része. Ez a közönség sokféle, érdeklődése is sokirányú. Ismerek olyan színházrajongót, aki a mai magyar színházat és irodalmat is legalább úgy ismeri, mint én. Van persze olyan is, akit mindig és mindenhol a csillogó felszín érdekel. Az érdeklődés azonban megvan, és Istennek hála, a színház számot vetett ezzel. Ezúttal nagyon jelentős kulturális személyiségek üzennek a szatmáriaknak. Láng Zsoltnak édesapja és édesanyja tősgyökeres szatmári polgárok. Zsolton keresztül nem a többszörösen díjazott és irodalmi körökben elismert író, hanem Szatmár szól Szatmárhoz. Kovács András Ferenc szülei csaknem félszázadot éltek és alkottak városunkban, bizonyítva annak szellemi szinten is otthonteremtő erejét. Visky András kevés időt töltött itt, de ízig vérig sarjadéka annak a református magyarságnak, amelyik térségünknek talán legfontosabb szellemi ösztönzője. Az elmúlt több mint hatvan évben a színház magyar tagozata az egész szatmári kultúrának a zászlóshajója volt. Az elért művészi teljesítmény egyértelműen túlmutat térségünkön. Most, amikor olyan vezetője van a társulatnak, aki tud sáfárkodni a hagyománnyal, meg is tudja újítani. Bessenyei Gedő István a mai romániai magyar színjátszás egyik nagy ígérete. Minden jel arra mutat, hogy a Harag György Társulat jó úton halad régi fényének visszanyeréséhez. A közönség érzi és érti a legújabb esemény tétjét. Azt hiszem, joggal számíthatunk arra, hogy felemelő, hangulatos, léleképítő történések templomává válhat — és nem csupán néhány napra — a megújult színházépület. Sokan lesznek ott, hogy további erőt merítsenek kisebbségi létünk olykor nagyon is próbatételszerű megéléséhez.”