„A Szatmár Napja már létezik!! A különbség az, hogy egyesek a közösségért dolgoznak, mások pedig Facebook-lájkokat próbálnak gyűjtögetni újracsomagolt ötletekkel.” — reagálta Mircea Govor szociáldemokrata parlamenti képviselő parlamentertársa, a nemzeti liberális Adrian Cozma azon, „egy korszakalkotó felfedezéshez méltó lelkesedéssel” tett bejelentésére, miszerint javasolni fogja a parlamentben, hogy ezentúl június 24–e legyen Szatmár Napja.

„Kénytelen vagyok egy hírt közölni vele, amit valószínűleg sem tanácsadóitól, sem az irattárból nem sikerült megtudnia: június 24-e már  Szatmár Napja — hivatalosan 2013 óta, a Szatmár Megyei Tanács határozatával, amelynek akkor alelnöke voltam, és megtiszteltetés volt közvetlenül hozzájárulni ehhez a projekthez.
Tizenkét évvel ezelőtt az eseményt egy teljesen különleges ünnepség koronázta meg: a Közigazgatási Palotában felszentelték a Keresztelő Szent Jánost – a megye lelki patrónusát –, Szatmár megye, valamint az ország térképét ábrázoló üvegablakot. A vallási szertartást Iustin püspök, Máramaros és Szatmár püspöke vezette, Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök pedig román, magyar és német nyelven mondta el a „Miatyánkot” – a közösség egységének és együttélésének szimbolikus gesztusaként, amely megerősítette ennek az ünnepnek a legitimitását.
Más szóval, amit ma Cozma úr politikai innovációként próbál bemutatni, az valójában már 12 éve a megyénk valósága, amelyet az egész közösség elismert, megszentelt és megünnepelt.

Értem az igényt, hogy „címlapstorykat” gyártsanak a közösségi hálón, de a politika tettekkel készül, nem mások projektjeinek „rebrandingjével”. Egy 2013-ban elfogadott határozatot 2025-ben újra felfedezni, és abszolút újdonságként bemutatni inkább a politikai amnézia gyakorlata, mint törvényhozói kezdeményezés.” — fogalmazott Govor.
Hangsúlyozva azt is: „minden, a helyi identitást szolgáló kezdeményezést támogatni kell, de nem mehetek el szó nélkül e kezdeményezés keserű iróniája mellett – egy kétszínű és megkésett keverék mellett, amely újra fel akarja találni azt, ami már több mint egy évtizede létezik. „Tisztelt kollégámnak” inkább a megye dokumentumait kellene áttanulmányoznia, mielőtt feltalálja a kereket.
Amikor ég az ország, és a szatmáriak problémái valódi megoldásokat követelnek, egy ilyen „újdonsággal” előállni egyszerűen sírva-nevetni való. 

És mégis, ha Cozma úr mindenképp régi dolgokat akar „felfedezni”, meghívom, hogy ugyanazzal a pátosszal jelentse be: a víz nedves, a fű pedig zöld.” 

Hírszerkesztő