Szász Piroska, a Szatmár Megyei Tanács tagja, főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ megyei szervezetének parlamenti képviselőjelöltje jelöltetésének motivációiról, a nem befutóhelynek számító körzetben való győzelem lehetőségeiről nyilatkozik.

— Önről el lehet mondani, hogy szép karriert futott be a tanügyben. Mi késztette arra, hogy a politikai életbe is belekóstoljon?

— Pályám során valóban bejártam a tanügyi rendszer minden lépcsőfokát: kezdtem tanárként, aztán osztályfőnök lettem, majd aligazgató, igazgató, a Pedagógusok Házának igazgatója, most főtanfelügyelő-helyettes. Harmincegy év régiséggel rendelkezve van némi rálátásom a tanügyi rendszerre, annak minden szintjére. Nemrég bekerültem a politikai életbe, jelenleg a Szatmár Megyei Tanács tagja vagyok. Én mindig szerettem a kihívásokat. Úgy gondolom, hogy a pályám — úgymond — alkonyán a parlamenti munkát is kipróbálom, éppen abból kiindulva, hogy úgy érzem, kellő tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy ilyen szinten többet tudjak tenni az oktatásért és nem utolsósorban a kisebbségi oktatásért.

— A tanügyben több mint húsz éve állandóak a reformkezdeményezések, de még a szikrája sem látható a megoldásnak. Ön látja a kiutat? Tud majd olyan érveket felhozni a parlamentben, amelyek a megoldásokhoz vezethetnek?

— A parlamentben örökös téma a tanügy. A gyakori átrendezés, átszervezés gyakran rossz hatással van az oktatásra, azt rossz irányba viszi el. Ezen szeretnék parlamenti munkámmal jobbítani. Úgy gondolom, hogy azt, ami eddig bevált, és jól működött, azt tovább kell vinni, és amiről úgy gondoljuk, hogy nem igazán működik, azon javítani kell. Remélem, hogy ilyen szinten, ha nem is lehet megváltani a világot, vagy teljes egészében megváltoztatni a jelenlegi tanügyi rendszert, valamit tudok tenni a jobbításáért. Nem szoktam ígéreteket tenni, hogy ezt vagy azt fogom megvalósítani, én úgy gondolom, hogy mindig adódnak problémák, és mindig az a fontos, hogy épp a legaktuálisabb problémák megoldását helyezzük előtérbe. Közös összefogással mindig el tudjuk érni a céljainkat. Vallom, és talán, amíg élek, fogom vallani, hogy soha nem szabad feladni. A fontos az, hogy legyenek meg a kapcsolatok a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig, ezért fontos a parlamenti jelenlét. A tanügyről mindenki beszél, mindenki hozzászól ilyen-olyan véleményekkel, mondhatnám a tanügyhöz mindenki ért, akár a futballhoz, de ez nem így működik. Igazi változást és igazi döntéseket azok tudnak hozni, akik megtapasztalták és benne éltek, benne dolgoztak ebben a rendszerben.

— Az ön körzete nem garancia arra, hogy RMDSZ-es jelölt befutó lehet ott.

— Én a 2-es körzetben indulok, melyről valóban tudjuk, hogy nem befutóhelynek számító körzet. Mivel az Állandó Bizottság engem kért fel, hogy vállaljam a jelölést, elfogadtam a felkérést. Én mindig nagyon optimista vagyok, most is úgy gondolom — ezt a pályám során gyakran bizonyítottam —, hogy legyen az verseny vagy megmérettetés, ha oda tesszük magunkat, el lehet érni a kitűzött célokat. Nem befutóhelynek számító körzetben indulok, de nem tartom kizártnak a győzelmet. Ha mégse jutok be a parlamentbe, a rám leadott szavazatok úgyis az RMDSZ erejét fogják növelni, tehát a közösség javát szolgálom.

— A tanügy mellett melyek azok a területek, amelyek foglalkoztatják?

— A tanügyben kezdtem, ismerem a gyerekek, a pedagógusok és a szülők problémáit. Mint nő, tehetek valamit a nők problémáinak megoldásáért, hiszen elég kevés nő van a parlamentben, a nők problémáit is többnyire férfiak tárgyalják. Pályám alkonyán, a nyugdíjhoz közeledve, kezdem közelebbről megismerni az idősek problémáit is, akik egyre több odafigyelést igényelnek, de foglalkoztatnak a fogyatékosok gondjai is.

Elek György