A közvélemény-kutatásban európai nőket kérdeztek arról, hogy a világjárvány milyen hatást gyakorolt az életük különböző területeire. A felmérés szerint az Európai Unióban a nők 77 százaléka szerint a világjárvány következményeképpen nőtt a nőkkel szembeni fizikai és érzelmi erőszak mértéke. Finnország (48 százalék) és Magyarország (47 százalék) kivételével mindenhol 50 százalék felett volt azoknak az aránya, akik szerint romlott a helyzet a járvány kirobbanása óta eltelt időben. A legrosszabbul Görögországban (93 százalék) és Portugáliában (90 százalék) ítélték meg a helyzetet.

A nők szerint a nőkkel szembeni erőszak visszaszorításához az erőszakos cselekmények — akár rendőrségi — bejelentésének megkönnyítésére, több segélyszolgálatra, a rendőrségen és az igazságszolgáltatásban dolgozók érzékenyítésére és képzésére, valamint a nők pénzügyi önállóságának növelésére lenne szükség.
A válaszadók átlagosan 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a járvány kedvezőtlen hatással volt a jövedelmére. A legnagyobb arányban Görögországban vélekedtek így, a nők 60 százaléka, míg Dániában a legkevesebben, 19 százalék. Magyarországon a válaszadók 44 százaléka érezte úgy, hogy kevesebb bevételből kell megélnie a járvány miatt. A magyar válaszadó nők 38 százaléka mondta azt, hogy a járvány miatt kénytelen volt kevesebb fizetett munkát végezni, mint amennyit szeretett volna.

A felmérés szerint a járvány kitörése óta a nőket töltötte el inkább aggodalommal a barátok és a családtagok hiánya, ők éreztek a leginkább szorongást és stresszt, és általában véve őket nyugtalanította leginkább a jövő. A nők körében az az általános nézet, hogy a járvány megfékezésére bevezetett korlátozások jelentős mértékben kihatottak saját mentális egészségükre. A járványügyi intézkedések a jellegüktől függően a társadalom bizonyos rétegeire különösen nagy terhet róttak: a 15 év alatti gyermeket nevelők közel fele szerint az iskolák és az óvodák bezárása súlyos hatással volt mentális egészségükre.

A megkérdezett európai nők szerint az Európai Parlamentnek elsősorban a következőkkel kellene foglalkoznia: az emberkereskedelemmel és szexuális kizsákmányolással (47 százalék), a nőkkel szemben elkövetett lelki és testi erőszakkal (47 százalék), a nők és a férfiak közötti bérszakadékkal és annak hatásával a szakmai előmenetelre (41 százalék), a munka és a magánélet kiegyensúlyozásával (31 százalék), valamint a kiszolgáltatott társadalmi csoportokba tartozó nők és gyermekek védelmével (30 százalék).
A magyar válaszadók szerint a nők elleni testi-lelki erőszak a legfontosabb téma (42 százalék), amelyet szorosan követ a nők és gyermekek kereskedelme és szexuális kizsákmányolása, valamint a nemek közötti bérkülönbség problémája (41–41 százalék). SZFÚ