A 176 évvel ezelőtti események hőseire való megemlékezés hagyományosan Dobrácsapátiban kezdődött, ahol Magyar Lóránd parlamenti képviselő, Kallós Zoltán kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, Lucaci Dénes helyettes főtanfelügyelő, Kallós Zsolt polgármester és a szép számú emlékező előbb annál az emléktáblánál hajtott fejet, amely azt tudatja az utókorral, hogy Petőfi Sándor bizony többször is megszállt azon a helyen.

Innen az ünnepség a református templom udvarára költözött, ahol a világháborúk hősei előtt is lerótták kegyeletüket a résztvevők, akárcsak a szamoskóródi református templom udvarán. „Köszönöm Istenem, hogy ennek a nemzetnek a gyerekeként születhettem”, fogalmazott Erdei Árva István lelkipásztor, aki hálát adott a Fennvalónak, hogy minden nap magyarul beszélhet, magyarul imádkozhat, magyarul gondolkodhat. 
„Mindannyian hétköznapi hősök vagyunk a magunk helyén, akik, ha tesszük a dolgunkat, akkor itt száz év múlva is emlékezni fognak 1848 hőseire. És talán kicsit ránk is”, biztosított Kallós Zoltán, kisebbségi oktatásért felelős államtitkár.   

Kiskolcson Győrbíró Sándor tiszteletes és Győrbíró Csilla, a Bem József Általános Iskola igazgatója volt a házigazda, a világháborús hősök kopjafájának megkoszorúzása előtt pedig a diákok szavalata adott némi ízelítőt abból, mivel készültek a pedagógusok és a gyerekek.
Nagykolcson Apjok Artúr lelkipásztor fogadta az ünneplők karavánját, az egyre növekvő számú társaság pedig megkoszorúzta Oroszhegyi Józsa a templom falán található emléktábláját.


Az ünnepségsorozat vég-és csúcspontja hagyományosan Szamoskrassón van, ahol az imahét keretein belül Mihály Lehel István tiszteletes vendége ezúttal Rácz Ervin lelkipásztor volt. „Ne csak a megmaradás legyen a célunk itt Erdélyben és Kolcs községben, hanem a fejlődés, a gyarapodás! Nemzeti identitásunkról nem mondunk le, mégis, szükség van egy identitásváltásra! Mert áldás az, ha a körülmények ellenére úgy tudjuk érezni, áldás  és áldottak vagyunk. Így legyen végre már a bús magyarból víg magyar!”, buzdította a jelenlévőket a Szatmár-Szigetlanka egyházközség lelkésze!
„1848 március 15-e a magyar szabadság születésének napja! És mint minden születésnapon, úgy lehet csak igazán ünnepelni, ha együtt vagyunk. Az, hogy most ennyien eljöttünk, közösségünk erejét bizonyítja. Nemzetünk felemelkedése csak közös akarattal, elhatározással és munkával valósulhat meg.  2024-ben is győzzön tehát a szabadság, győzzön a testvériség, győzzön az egyenlőség”, fogalmazott már a Darvai-kúria udvarán álló Bem-szobor előtt Kallós Zsolt polgármester.


„Június 9-én mutassuk meg, hányan vagyunk, és milyen erősek vagyunk! Egy közösség ereje az egyén erejéből fakad. Együtt, egyenként tudunk kiállni a magyarokért és közösségi jogainkért Brüsszelben, együtt vagyunk képesek tovább építeni Erdélyt, Szatmárt és Kolcs községet. Együtt tudunk tenni, küzdeni azért, hogy a magyar családok, intézmények, gazdáink megkapják azokat a támogatásokat, amelyek nekik járnak”, szögezte le Magyar Lóránd parlamenti képviselő.
A Bem József Általános Iskola diákjainak ünnepi előadását követően mindannyian büszkén énekelték el nemzeti imánkat, Kölcsey Ferenc halhatatlan szavait, majd a szeretetvendégségen ünnepiről barátira váltott a hangulat. 

Kocsis Zoltán 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!