Pénteken délután, a szakszervezetek művelődési házában vette kezdetét a kétnapos, április 21-22-én zajló Szamos Diákirodalmi Napok, amelynek keretében tartalmas és érdekfeszítő előadásokon vehettek részt az érdeklődők.

A megnyitó keretében Mészáros Orsolya, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szatmári Kihelyezett Tagozatának egyetemi hallgatója és diákképviselője bemutatta a Szamos folyóiratot és a Szamos Diákirodalmi Kört. A diákképviselő többek között a folyóirat  újraindulásáról és a Szamos kiadványokról beszélt a jelenlévőknek, kiemelve, hogy a folyóiratot egyre többen keresik, ami nagy öröm számunkra.
Mészáros Orsolya a Szamos Diákirodalmi Kört, és annak céljait is ismerette a résztvevőkkel. “Úgy próbáljuk felfedezni a tehetségeket, hogy lehetőséget adunk számukra a bemutatkozásra, segítséget nyújtunk a fejlődésben, publikálási lehetőséget azok számára, akik erre igényt tartanak.” – magyarázta.

A rövid ismertetőt követően a Harag György Társulat színművészei, Kovács Nikolett és Erdei Máté, a Szamos Diákirodalmi Kör tollforgatóinak, Pataki Tamarának, Besenyődi Juditnak és Szabay Boglárkának magával ragadó írásait olvasták fel.

Az olvasó vagy a minőség?

A szavalatok után Szabó Boglárka, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója — aki nem mellesleg több mint egy évig vezette a Szamos Diákirodalmi Kört — lépett a színpadra és rövid bemutatkozása után Mit is ír(jon) a fiatal? címmel osztotta meg gondolatait a közönséggel. 
Boglárka két kisfiú – András és Béla – történetével szemléltette az irodalom jelenlétének és hiányának hatásait az emberek életére. A példával többek között arra szeretett volna rávilágítani, hogy nagyon sok ember, aki fiatal korában sokat olvasott, felnőtt korára felhagy ezzel a szokásával. Választ keresvén arra a kérdésre, hogy ez miért van így, az íróakadémia hallgatója a szépirodalom és szórakoztató irodalom közötti különbséget is ismertette, fokozatosan terelve át a szót arra, hogy végül is miről és mit is kellene írjon egy mai fiatal.

Boglárka felhívta a figyelmet arra: ha a pályakezdő írók a szórakoztató irodalom mellett döntenek, számolniuk kell azzal, hogy írásaikat  könnyen felválthatja egy film vagy egy sorozat – hiszen mindkettőben a történetmesélés a lényeg —, azok azonban, akik szépirodalmat írnak, a minőségnek írnak,  úgy írnak, hogy az időtálló legyen. Tömören és összefoglalva tehát a fialatoknak elsősorban azt kell eldönteni, hogy az olvasót (szórakoztató irodalom), vagy a minőséget (szépirodalom) szeretnék megcélozni írásaikkal.

Fontos a kritika

A minőségből kiindulva végezetül az íróakadémia hallgatója a kritika — úgy az önkritika, mint a másoktól kapott — fontosságára is kitért, mondván, hogy csak úgy lehet fejlődni, ha másoktól is kapunk visszajelzést, legyen az pozitív vagy negatív.. “ Az első száz szöveget ki kell dobni. Az első száz szöveg pocsék.” – magyarázta Boglárka, pontosítva, hogy nem szó szoros értelmében kell kidobni az első műveket, ám fontos a gyakorlás, ha az író fejlődni szeretne “mert írni csak úgy tanulunk meg, hogyha tényleg írunk.” 

Petőfi a mai napig aktuális

Az előadás után Karácsonyi Zsolt főszerkesztő a Helikon szépirodalmi folyóirat Petőfi-számát mutatta be a közönségnek.  Főszerkesztőként tisztázta, hogy a Petőfi-számot nehéz lett volna kikerülni, ugyanis általában nem csak Petőfire, hanem minden olyan szerzőre visszaemlékeznek, aki valamit “letett az asztalra”.

“ Petőfi valóban egy olyan húzóneve mind a mai napig a magyar irodalomnak, hogy még a legjobbak sem igen érnek a közelébe (...) Petőfi az, akit már a XIX.. században sokan ismertek nem csak Magyarországon, hanem Európában is.” – magyarázta Karácsonyi Zsolt, hozzátéve, hogy Petőfi főleg azért fontos számukra, mert a mai napig aktuális és friss mindaz, amit elmondott, nem beszélve arról a nyelvezetről, amelynek segítségével a szerző megmutatja, hogy hétköznapi szavakkal is lehet költői világot létrehozni.

A Helikon Petőfi-számát illetően a főszerkesztő bemutatta azokat az esszéket, vezércikkeket, interjúkat, tanulmányokat, amelyek valamilyen módon Petőfi életét, munkásságát érintik. Elmondta, hogy a márciusban megjelent lapszámban rengeteg fiatal Petőfiről és a forradalomról szóló szerzeménye is napvilágot látott, de mellettük kötetes írók művei, illetve film és színház vonatkozásában is jelentek meg alkotások a lapszámban.

Miután ismertette a Petőfi-lapszámot, Karácsonyi Zsolt előszeretettel válaszolt Bessenyei Gedő István dramaturg és Elek György, a Szamos folyóirat főszerkesztője által feltett kérdésekre.
Mielőtt belekezdtek  volna a beszélgetésbe, Bessenyei Gedő István örömét fejezte ki a kulturális folyóirat és a valóban működő diákirodalmi kör létrejötte miatt, majd megkérdezte a főszerkesztőtől, hogy szerinte miért érdemes elindulni az írói pályán, illetve mire van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres legyen.

Az igazi tehetséget nem lehet eltakarni,  újratermeli önmagát

Karácsonyi Zsolt visszaemlékezett azokra a szavakra, amelyeket egy tinédzser korában készített interjú során osztott meg vele Lászlóffy Aladár: “az igazi tehetséget nem lehet eltakarni, újratermeli önmagát” — idézte fel a Kossuth-díjas költő mondatát a főszerkesztő, hangsúlyozván:  nem csak a pálya kezdetén, hanem a későbbiekben is lehet gyümölcsöztetni az emberekben rejlő tehetséget. Karácsonyi Zsolt elmondta azt is, hogy a tehetségen túl szorgalomra, kitartásra és türelemre is szükség van ahhoz, hogy valaki elismertté és sikeressé váljon. Jótanácsként – amit főleg a teremben ülő fiataloknak címzet — elmondta,  érdemes sok verset és regényt olvasni, illetve visszatérni az elkövetett hibákra is, hiszen azokból tanul a legtöbbet az ember.

Nem kell megijedni a negatív válaszoktól

Arra a kérdésre, hogy miért érdemes írni, a főszerkesztő röviden és velősen válaszolt. “Abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy ezeket a szövegeket, amiket eddig megírtunk, el lehet küldeni valahova, akkor el lehet küldeni.” – magyarázta nemes egyszerűséggel Karácsonyi, hozzátéve, hogy arra azonban figyelni kell,  kinek küldjük el az adott művet. Mindig az adott rovat szerkesztőjének kell elküldeni a kész alkotásokat.

A főszerkesztő afelől is megnyugtatta a diákokat, hogy nem kell megijedni, ha az első válasz negatív, illetve azon sem kell meglepődni, ha akár egy hónapba telik ameddig a szerkesztők válaszolnak. A mókásabb szemléltetés érdekében elmesélte, hogy annak idején, amikor még levél formában küldték el írásaikat, neki úgy jelent meg verse, hogy nem is tudott róla, mert lakcím hiánya miatt nem tudtak válaszolni levelére.

Bessenyei Gedő István kérésére Karácsonyi Zsolt saját pályakezdéséről is beszélt a résztvevőknek. Mint kiderült, pályája hetedikes korában indult, amikor egy nyolcadikos szerkesztővel találta szembe magát. Később egy napilap irodalmi mellékletében jelentek meg versei. 2001-től már szerkesztőként is elkezdett dolgozni, majd 2004-től került a Helikonhoz, ahol a mai napig dolgozik.

Nem mindenkiből lesz Petőfi

A beszélgetés végén, amikor a pályamodellről kérdezték, próbálta bíztató és motiváló jelzőkkel jellemezni a jövő íróit, ám figyelmeztetett, hogy a felsorolt dolgokra — siker, hírnév, elismertség — nincs garancia. “Nem mindenkiből lesz Petőfi és nem mindenkiből lesz Szilágyi Domokos sem, de ettől még jó és igazán minőségi szerzők lehetünk. Arra kell vigyázni, hogy ezt a szintet meg kell tartani”. — magyarázta, kitérve arra is:  ha valaki számára ez valóban fontos, akkor nem a gazdasági (anyagi) rész az, ami a meghatározó, hanem a közlési vágy, ami benne van.

A tartalmas eszmecserét követően a Szamos Diákirodalmi Kör műsora zárta a Szamos Diákirodalmi Napok pénteki napját.

Szabó Beatrix