Szerda délután tartották meg az idei szalagtűző ünnepséget a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban, a tizenegyedikes osztályok nívós műsorral készültek a végzősök búcsúztatására, s végül minden tizenkettedikesnek feltűzték az összetartozást jelképező szalagot.

Sokan nagykorúsításként emlegetik a szalagtűző ünnepségeket, ilyenkor az iskolához való kötődés szimbólumaként minden végzős diák szíve fölé szalagot tűznek, hogy emlékezzen rá, bár felnőtt, kilép az iskolapadból, mégis magával viszi az alma matertől kapott tapasztalatait, tudását, egy kicsiny darabot az iskolából, annak szellemiségéből.

Ennek fényében rendezték meg szerda délután a Szatmárnémeti Református Gimnázium idei szalagavatóját, amelyen a három végzős osztály, Molnár Ágota, Higyed Gyöngyi és Boga Ferenc osztályfőnökök diákjai voltak a központi szereplők, őket látták el jó tanácsokkal, megszívlelendő útravalókkal az alkalom során.

Kurta Ivett tizenegyedikes tanuló köszöntötte az iskola tornatermében megrendezett esemény résztvevőit, a tanintézmény elöljáróit, pedagógusait, diákjait, illetve a hozzátartozókat, családtagokat, akik a szalagtűzési ünnepségre érkeztek az iskolába.

A 65 végzőshöz szóló búcsúbeszédek sorát Kiss József egyházmegyei főjegyző nyitotta, Isten igéjével köszöntve a jelenlévőket, kiemelten a végzős osztályokat. A lelkész az Apostolok cselekedetei 12. részéből olvasta az igét, az angyal által vezérelt Péter börtönből való szabadulásának történetét.

Az ige üzenetének mentén elindulva a lelkipásztor igyekezett jó tanáccsal ellátni a diákokat: „Egy dolgot ne felejtsetek el, kedves fiatalok: Isten igéje, beszéde, szeretete elkísér benneteket, veletek lesz, és amikor ezt a szalagot feltűzik a ti melletekre, érezhetitek, hogy valami vezetni fog titeket. Ahogyan Pétert vezette az angyal, talán titeket éppen ez a szalag vezet majd. Amikor életetek során kinyílnak a lehetőségek kapui, soha ne feledjétek ezt a pillanatot, amikor az örökkévaló Isten az Ő igéjét, tanácsát tűzte a ti szívetekre. Péter a sötétségben, a börtön világában egyszer csak világosságot látott, így tudta azt a utat bejárni, ami a világossághoz vezetett. Mindig vigyázzatok arra ti is, hogy legyen ott az Isten világossága az életetekben, mert nyílnak mindenféle kapuk az életben, és ha nincs világosság az életetekben, lehet, hogy rossz kapun léptek be. Ezért a minden kegyelemnek Istene ott világosodjon az életetekben, Ő hozzon fényességet a ti életetekbe!” — fogalmazott a főjegyző.

Az igei útravaló átadását követően Elek Kinga, az iskola aligazgatója szólt a végzősökhöz. Egy rövid történetet mesélt egy ácsról, aki nyugállományba vonulása előtt utolsó munkájába nem fektette be minden tudását, hiszen nem tudta, hogy a munkaadója a sokéves szolgálatáért éppen neki szánta azt a házat. A silány munka átadása után, miután kiderült, hogy számára épült az otthon, késő volt bánkódni azon, hogy miért nem teljesített jobban, miért nem épített nagyobb odaadással. A történet végére érve az aligazgatónő azt tanácsolta a diákoknak, ne legyenek a szóban forgó ácshoz hasonlatosak. „Mindig legyetek tudatában annak, hogy minden cselekedetetek saját életutatok része! Éppen ezért mi ok volna rá, hogy ne a legjobbat cselekedjétek minden helyzetben? Ebben az évben számtalan úton elindulva kell kilépnetek komfortzónátokból, nem megengedett az unalom és a semmittevés, de mindezt az energiát elnyeritek erős akarattal és Istenbe vetett hittel” — biztatta a diákokat az aligazgató.

Ezt követően a XI. osztályosok műsora következett, akik verses, zenés, magvas gondolatokkal színesen teletűzdelt műsorral készültek a végzősök búcsúztatására. A színpadi jelenetek után három videó következett, bemutatva a XII.-esek idáig vezető útját.

A megindító és olykor humoros pillanatok után sor került a szalagtűzés ünnepi pillanatára is, majd a hozzátartozók virágcsokrokkal és gratulációikkal üdvözölték a végzősöket.