Amikor gyakornokok jártak egykori munkahelyén, a város legnagyobb nehézipari vállalatánál, ha csak lehetősége volt, igyekezett a legegyszerűbb szavakkal megértetni a diákokkal, hogy egyik-másik munkafolyamatnak mi a lényege. Nem tapasztalt nagy érdeklődést, a fiatalokban már nincs meg az a szakma iránti kíváncsiság, ami az ő diákkorában nagyon erős volt. Arról is sokat beszélt, hogy a jó szakembert mindig keresik, ám ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon, szükség van a jó iskolára és a szorgalomra.

Barna József azok közé tartozik, akik a duális oktatásban látják a jövőt. Ma már csak félig igaz az, hogy a mesterséget el kell lopni. Vannak olyan „szakmai titkok”, amiket jó megfigyelőképességgel el lehet lopni, jó kézügyességgel a gyakorlatba lehet ültetni, ez szükséges ugyan, de nem elegendő. Elméleti tudásra is szükség van a gyakorlati mellett ahhoz, hogy az ember egy adott területen boldoguljon.

Érdekes az, hogy amikor a legtöbb szakemberre volt szükség, akkor kezdtek el megszűnni a szakiskolák. Amikor a hazai igények is növekedtek, akkor csábították külföldre a szakembereket, akik a magasabb bér reményében eleget tettek nagyon sok meghívásnak. Keresték a szakembereket itthon és külföldön, a szülők mégsem adták szakiskolába a gyerekeiket.

Barna József már-már mindenhol elismert elmélete — hogy a jó szakembernek műveltnek kell lennie, hogy lépést tudjon tartani a korral — nem győzte meg a szülőket, akik továbbra is kitartottak amellett, hogy a gyereknek elméleti líceumban kell tanulnia, mert ő sem kevesebb, mint mások. Ki tudná megmondani, mennyivel több az a fiatal, aki egy elismert elméleti líceumba járt, vagy az, aki egy szakiskolában tanult, ahonnan elméleti és gyakorlati tudással távozott? Mert voltak ilyen iskolák. Ezek szűntek meg amiatt, hogy a szülők úgy gondolták, hogy gyerekeiknek jobb életet szánnak, s elméleti líceumba íratják őket, hogy tanult emberek legyenek. A legtöbb közülük nem az lett: nem tanult mesterséget, de annyi elméleti ismeretet sem sajátított el, hogy bejusson az egyetemre. Munkát viszont előbb-utóbb vállalniuk kell, nem lehetnek örökké szüleik vagy az állam eltartottai. A jól fizető munka elvégzéséhez szükség van a tudásra — kivétel, ha az ember közalkalmazott —, nemcsak a szakmaira, de az elméletire is. Arra, amit egy jó szaklíceumban meg lehetett szerezni. Azok, akik ilyen líceumba jártak, a szakmai ismeretek mellett általános műveltséggel is rendelkeznek. Belőlük lettek a vállalkozók, a multik megbecsült, vezető beosztású káderei.

Barna József megdöbbenten olvasta az újságban, hogy több cég mérnököket keres, mert ugye azokból is hiány van. Elkezdett gondolkodni: mit tanulnak ma az emberek? Az egyik statisztika kimutatja, hogy a fiatalok nagy része ügyvéd és informatikus szeretne lenni. Belőlük van elég, de ritkaságszámba megy a jó tervező, a jó gépészmérnök stb. Folyamatosan nő a középiskolák és az egyetemek száma, mégis amikor szakemberekre van szükség, nincs elég jelentkező. Nem sokan akarnak megdolgozni a pénzükért, főként azok nem, akik komolyabb képzettséggel nem rendelkeznek. Megelégednek azzal, ha egyik napról a másikra megélnek, mert mindig a ma a fontos, holnap majd csak lesz valahogy. Kiment a divatból a jövőépítés, a jövőt majd építsék fel maguknak azok, akik akkor fognak élni, úgy, ahogy számukra a legjobban megfelel.

Barna József kiváló mérnök és jó pedagógus, mégis úgy érzi, kezd fölöslegessé válni. Ő diákkorában egyedül többet kérdezett, mint ma egy egész osztály. Nem azért nem kérdeznek, mert mindent tudnak, hanem azért, mert nem érdekli őket, amit az iskolában tanítanak. Sem az elmélet, sem a gyakorlat. Lehet, hogy sokkal jobban jár a világ, ha a mai emberek közül kevesen foglalkoznak a jövőépítéssel, mert kevesebb hibát kell majd helyrehozniuk az utánunk következőknek.

Elek György