Hétfőn a Szatmárnémeti Északi Színház kávézójában szakmai beszélgetést tartottak Láng Zsolttal, a Bartók zongorája című dráma szerzőjével és a pénteken bemutatott előadás alkotóival.

Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója röviden ismertette, hogy Láng Zsolt Bartók zongorája című drámája a társulat felkérésére készült, hogy a felújított színházat szatmári szerző Szatmárról szóló művének bemutatásával avassák fel. A beszélgetésen részt vettek Köllő Katalin és Zsigmond Andrea színházkritikusok is, nem jöttek el viszont a nézők, hogy elmondják, milyen hatással volt rájuk az előadás, amit ajándékként kaptak a színháztól. Láng Zsolt arra a kérdésre, hogy hogyan született az előadás, röviden azt válaszolta, az volt az alapelv, hogy az előadás kezdetén minden összedőljön, vagyis a nézőkre azt a hatást gyakorolják, hogy Bartók zongorájára ráomlik a színház. A szerző szatmári történetet mesél el, szatmári embereket szólaltat meg és szatmári helyszínek, tárgyak elevenednek meg. A darabnak vannak olyan jelenetei, amelyeket Láng Zsolt megélt, de vannak olyanok is, amelyekről hallott. A csóka és a kutya is gyermekkori emlékként elevenedik meg. A két fiatal szerelmi története egy futás. A próbafolyamatra úgy tekint vissza a szerző, aki az előadás dramaturgja is volt, mint közös útkereső munkára a rendezővel és a színészekkel. A szerzőnek az volt a célja, hogy történeteket mondjon el a színpadon. Láng Zsolt úgy érzi, hogy az eddigi drámáihoz képest a Bartók zongorája sokkal komolyabb munkát és hozzáállást igényelt, hiszen felelősséggel tartozott szülővárosának. A csóka szerepét játszó Moldován Blanka elmondta, hogy benne él egy gyerekkori Szatmárnémeti, egy jelenlegi Szatmárnémeti, most pedig a darabon keresztül kapott egy harmadik várost. A beszélgetés végén Kereskényi Sándor azt a következtetést vonta le, hogy sajátos közéleti funkciója volt annak, hiszen a Bartók zongorája című előadással a színház visszahódította azt a funkcióját, amiért létrejött.

Elek György