Szombaton a Szatmárnémeti Szent István Kör és az RMDSZ szatmárnémeti szervezete közös rendezvényén emlékeztek meg az aradi tizenhárom vértanú kivégzéséről és az azt követő megtorlásokról, valamint 1849. szatmárnémeti hőséről.

Szőcs Péter, a Szent István Kör elnöke megnyitóbeszédében elmondta, hogy a 163 éve kivégzett honvédtábornokok emléknapján, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc minden mártírjára emlékezünk, köztük a szatmári kötődésű Gonzeczky János tábori lelkészre is, akit 1849. október 8-án végeztek ki.

Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök kiemelte, akikre emlékezünk, különbözőek voltak, a magyar mellett ott volt a német, az osztrák, a szerb, a horvát és az örmény, ott volt a katolikus, az ortodox és a protestáns. Különbözőek voltak, de eggyé tudtak válni egy eszméért, a szabadságért, eggyé tudtak válni a halálban is. Az ő példájukat követve eggyé kell váljunk ma is. Minden áldozatnak megvan a maga értéke és értelme. Nagyon sokszor saját magunkért kell áldozatot hoznunk, magunkkal kell küzdenünk azért, hogy tudjunk áldozathozatallal tenni valamit másokért.

Sipos Miklós református lelkipásztor imájában arra emlékeztetett, hogy Isten erős hitet ad nekünk, hogy megőrizzük, amit adott nekünk: hitet, anyanyelvet, szülőföldet, azt, amit annyi vér áztatott évszázadokon át.

Szatmári áldozat

Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke, parlamenti képviselőjelölt rámutatott, október 6-nak máig ható jelentősége van. Kisebbségi sorsban élő magyarságunknak napjainkban bár nincs szüksége mártírokra, nincs szüksége vértanúkra, de annál inkább szüksége van a mindennapi helytállásra. A 22 év alatt felépített intézményrendszerünket és nehezen kiharcolt jogainkat napról napra, újra és újra meg kell védeni, hiszen az elveket vállalni kell. Ezért fontos a szilárd helytállás, a szolidaritás, a meghurcoltak erkölcsi támogatása, az összefogás.

Erőt meríteni

Varga Sándor színművész Ábrányi Emil Október hatodika című versét szavalta el. Pataki Csaba, az RMDSZ megyei szervezetének ideiglenes elnöke, szenátorjelölt beszédében hangsúlyozta: „Mi nem búslakodni, gyászolni gyűlünk össze itt ezen a napon évről évre, hanem a magyarság néhány szomorú fejezetét idézve erőt meríteni a jövőre. A magyar sors, a magyar történelem minden megpróbáltatásaival, nehézségeivel gyönyörű és utat mutató. Az, hogy minden megpróbáltatás után volt erőnk felállni, volt erőnk újrakezdeni, az, hogy a Kárpát-medencében ma is meghatározó szereppel bírunk, az, hogy művészeink, tudósaink, diplomatáink a világnak oly sok értéket adtak, az büszkeséggel és boldogsággal kell áthasson ezen a napon is mindnyájunkat. A múlt nagyjainak tettei, gondolatai és vágyai a jelen nemzedékben kell most ismét testet öltsenek. Ismét kihívások és felelősségteljes döntések előtt állunk. Ismét olyan időszak következik, amikor az összefogásunk, a nemzeti öntudat kiteljesedése jelentheti zálogát megmaradásunknak. Az új kihívások, a megpróbáltatások átvészeléséhez olyan erő szükséges, amit a múlt nagyjainak erényeiből meríthetünk. Erőt, amivel ellensúlyozni fogjuk mindazt a rosszat, amit csak egységes fellépéssel, az összetartozás erejével tudunk majd semlegesíteni. Olyan időszakban kell a múlt nagyjainak erényeiből erőt merítenünk, amelynek kihívásai újak, de a végcél közös a több mint százhatvan éve mártírhalált vállalók eszméivel. Tegyük magunkévá mindazt, amit emlékük képvisel! Vállaljuk sorsunk, vállaljuk a feladatot!”.

A megemlékezés koszorúzással ért véget, az emléktáblánál intézmények, civil szervezetek, valamint az RMDSZ, az Erdélyi Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt helyezte el a megemlékezés koszorúit.

Elek György