Vitathatatlanul vége van a nyárnak, nyakunkon a fűtési szezon — egyeseknek már el is kezdődött, másoknak csak később fog, de a saját és otthona biztonsága érdekében mindenkinek ki kell(ene) tisztíttatnia a kéményt. De hol vannak a kéményseprők?

A szokatlanul lehűlt idő sokakat arra késztetett, hogy elkezdjék a „fűtési szezont”, két-három hét múlva pedig már azok is begyújtanak a kályhába, akik most még ódzkodtak megtenni — és többeknek megfordult a fejében az is: talán nem ártana egy szakemberrel megnézetni a kéményt, hiszen a kéményseprő nem csak szerencsét hoz, de életet is ment. S nem mellékesen törvény is kötelezővé teszi a kémények évenként legalább egyszeri takarítását, az ezt elmulasztókat pedig borsos pénzbírsággal sújtja — nem véletlenül, hiszen csak az elmúlt fűtési időszakban naponta befutott egy (de volt, amikor zsinórban három-négy) tűzriasztás a Szatmár megyei lánglovagokhoz a nem megfelelően karbantartott, kikotoratlan kémények és égéstermék-elvezetők miatt.

A szakemberek általános véleménye szerint azonban a lakosok többsége tudatán kívül felelőtlen, nincs ismeretük a megfelelő kéménykarbantartás elmulasztásának veszélyeiről. Egyesek drótkefével, seprűvel belekotornak a kémény vájatába — de ez messzemenően nem elegendő. Mások még ezt sem teszik. Pedig a kéményeket legalább évente egyszer át kellene nézetni, megseperni vagy ha szükséges, kiégetni, hogy a szurkos lerakódás ne vezessen később a füstjárat elzáródásához és az abból adódó tragédiához. Többször is előfordult, hogy a lakásban nem égett a tűz, a kémény mégis füstölt — mint kiderült, még előző este a vastag lerakódás tüzet fogott, és lassan izzani kezdett a kéménybelső. A szakemberek szerint ajánlott a fával tüzelőknek félévente, míg a gázzal fűtőknek legalább évente egyszer kipucolni a kéményt, s olyan „apróságokra” is fokozottan figyelni, hogy a tetőszerkezetnél 10 centiméteres távolságot kell hagyni a tető külső része és a gyúlékony alkotóelemek között; tilos bármilyen gyúlékony elemet beépíteni a kéménybe, és hasznos az a javaslatuk is, hogy a padlásokon meszeljék le a kéményeket, így hamarabb szembetűnik, ha füstölni kezdenek. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a kéményeknek 50–80 centiméter magasaknak kell lenniük a háztetőn (s az sem árt, ha le vannak vakolva), a fémkéményeket, kürtőket pedig a faszerkezettől legkevesebb 70 centiméterre kell elhelyezni.

Konyhai gőzelszívó, erős szél és kandalló

A tragédiák elkerülése érdekében a konyhai gőzelszívóra és az erős szélre is figyelni kell(ene), ugyanis a leggyakoribb szén-monoxid-mérgezési esetek forgatókönyve: az esti órákban főz a család, és bekapcsolják a konyhában a gőzelszívót, az előszobában meg a gázfűtéses fali kazánt, a gőzelszívó pedig visszaszívja azt a levegőt, illetve égésterméket, amelynek a kéményen keresztül kellene távoznia a lakásból. Az elmúlt években szinte kampányszerűen cserélték ki a régi, elavult nyílászárókat majd' minden típusú lakásban, ehhez pedig a legritkább esetben kérték ki az épületgépész véleményét a tulajdonosok — így azzal sem számoltak, hogy az új ablakok gumitömítése miatt nem jut se be, se ki levegő a lakásból, ami gázfűtésnél életveszélyes lehet. Az épületgépész ugyanis úgynevezett levegőbevezető elemet helyez el vagy az ablakba, vagy a falba, ami megoldja a problémát. A fűtési szezon egyik legkritikusabb időszaka, amikor erősen fúj a szél, ilyenkor ugyanis ellennyomás alakulhat ki a kéményben, és ha rosszul van beállítva a fűtés, a szén-monoxid visszakerülhet a lakótérbe, illetve a leszálló légmozgás is okozhat ugyanilyen folyamatot. A szakemberek az egyre divatosabbá váló kandallókkal kapcsolatos legnagyobb hibaként azt említik, hogy vásárlás előtt nem kérik ki a kéményseprők véleményét, ugyanis a kémény keresztmetszete nem mindig azonos a kandalló füstcsövének átmérőjével, s már a szemmel nem is látható, pár milliméteres eltérés is bajt, tragédiát okozhat.

De hol vannak a kéményseprők?!

Azt is lehetne kérdezni, vannak-e még kéményseprők, hiszen a klasszikus, fekete munkaruhás, vállán kefés sodronytekercset viselő kéményseprő (akinek láttán jól meg kell szorítanunk kabátgombunkat, különben nem hoz szerencsét) az utóbbi években olyan ritka lett, mint a fehér holló. Nos, kéményseprők vannak, igaz, nem sokan, és kissé nehezebb megtalálni őket, mint amikor még az ember felkereste a ma már nem létező Locaterm Rt.-t, és igényelte a füstkivezető kotrását. A Kisiparosok Kamarája több képzést is indított — egyedüliként az országban —, s a tanfolyamokon résztvevők között voltak Bihar, Máramaros, de még Kolozs megyeiek is.

„Nagy, jól ismert fűtéstechnikai és fűtésszerelő cégek küldték egy-egy dolgozójukat a kéményseprőképzésre, hogy ezt a tevékenységet is felvehessék szolgáltatáspalettájukra, de volt pár vidéki önkormányzat is, amely embert küldött, hogy aztán biztosítva legyen településeiken a kéményseprés és ezáltal a házak, épületek biztonsága, s természetesen voltak úgymond 'magánjelentkezők', akik a kurzus elvégzését követően hivatalos kéményseprő diplomával a kezükben vállalkozást indítottak. Tudom, sokan értetlenkednek, miért is kell ekkora felhajtást csapni a kéményseprő szakma körül, mikor egy hosszú rúddal/seprűnyéllel bárki bele tud kotorni a kürtőbe, és azzal kész is (és nem kell pénzt kiadni érte). Persze, kész — de a végeredmény a legtöbb esetben károsabb, mint hasznos. Olyan ez, mintha beülnék a repülőgép pilótafülkéjébe, amit sokszor láttam már filmekben, fotókon, mondván: megpróbálom elvezetni. Aztán vagy sikerül, vagy nem” — magyarázza lapunk megkeresésére Fabian Ioan. Mint mondja, a kéményseprő szakma egyfajta ördögi körben topog: szükség van rá, kell (nem csak a törvény előírásai, de főleg az emberek biztonsága miatt), de senki nem akar foglalkozni vele.

A Szatmár Megyei Szamos Katasztrófavédelmi Hivatal honlapján az engedélyezett cégek névsora címszó alatt (http://www.isusatumare.ro/lista.html) megtalálható a kéménysepréssel is foglalkozó cégek, hivatásos kéményseprők névsora, bár aktualitása enyhén kérdéses, ugyanis négy évvel ezelőtt állították össze.

Szabó Kinga Mária