Nagy tábort sajnos nem lehet tartani, de a szabadban lehet tartózkodni csoportoknak. Ezt a lehetőséget használta ki a húszfős ifjúság. Az álomról tanulhattak együtt, s kirándulás közben az igével foglalkoztak és az ige foglalkozott velük. Túrázás, bibliaórák, szabadtéri istentiszteletek — nagyon vágytak erre a fiatalok is, Nagytarnán pedig egy rövid időre lehetőségük volt erre. Dániel próféta könyvéből hűséget, bölcsességet, kitartást, Istenhez való ragaszkodást tanulhattak. A könyv különböző részeit csoportokban adták elő, beleélve magukat Dániel és barátai helyzetébe és abba, hogy semmi sem örök, csak Isten s aki hozzá tartozik. Rácz Ervin lelkipásztor emlékeztette az ifjakat, hogy konfirmandus korukban azt sulykolta beléjük, hogy értékesek, ez alkalommal pedig azt üzente erre az igazságra rátéve, hogy Istennek és gyülekezetének szüksége van az ő szolgálatukra is, már a jelenben, nem csak a jövőben.

Dániel, az álomfejtő a jövőről kap kijelentéseket. A mi álmainkban olykor a múlt köszön vissza, de az sem kizárt, hogy a jövő csírája van ott a tudatalattinkban, s már annak kibontakozását is észlelhetjük. Az álmokat sem lebecsülni, sem túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki nem szabad. Azonban minden álmunk arról a vágyról is szól, hogy boldogok szeretnénk lenni. Isten elkészítette nekünk ezt az örök boldogságot az Ő Fia által. Ennek a fényében élhetünk ma is.

Jézusnak is van egy álma. A gyülekezet. Az ő menyasszonyáról álmodik, s ez az egyház. Az az egyház, melyet ilyen-olyan módon ma is üldöznek, megvetnek, tipornak, de van vigasztalódása. Ehhez az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereghez tartozhatnak aktív módon ma is az ifjak — adta át a meghívást a lelkipásztor, melyre válaszul Papp Krisztina kántornő vezetésével énekelték is: „Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek. Ebben megtalállak téged, a mélységben megtart hitem…” Ezt a meghívást a gyülekezet jelen levő presbiterei is megerősítették, akik finom ételt készítettek a csapatnak.