Elképesztő hírekről, megrázó történetekről szerzünk tudomást naponta a médiából, közösségi oldalakról, hétköznapi beszélgetésekből. Bennem egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mit tesz az ember az ellen, hogy ne történjen meg az a sok borzalom, melyek egyre jobban kezdenek elhatalmasodni? Mit tesz az ember otthon, munkahelyén vagy a közéletben? Mert ahhoz, hogy változzon valamit a helyzet, nem arra kell várni, hogy mások változtassanak, hanem mindenkinek meg kell tennie a maga lépéseit. Bár lehet, hogy ma éppen ez történik. Az emberek azon fáradoznak, hogy létrehozzanak egy új stílust, egy új életformát. Mindezt azért, mert úgy érzik, a jelenlegi már nem élhető. Úgy van ez, mint a művészetben, és ez nem véletlen, hiszen a művészet is emberek munkája. Mindig új stílusok váltják egymást, ahogy a korszellem megköveteli. Az ember életében bekövetkezett stílusváltásokat legjobban Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében követhetjük nyomon.

Egy új életérzés térhódításának a kellős közepén vagyunk ma is, ami áthatja az egész világot, kikerülni sehogy sem lehet. Az életérzéseket bizonyos életformák követik, és ezekből alakulnak ki az életstílusok. A jelenlegi stílusváltó időszakra a törekvések zavarba ejtő sokfélesége jellemző. Tele van ellentmondással, lendülettel, különös akarással, de egyelőre az újnak még csak a negatívumait észleljük. Ez a stílusváltó időszak valahogy nem hasonlít az eddigiekre. Eddig a változó életformák mindig ráépültek az előzőkre. Megtörténtek a változások, de nem szakadtak el a szálak, a jelen visszavezethető volt a múltba, meg lehetett találni a gyökereket. Ma úgy akarnak az emberek életstílust, életformát váltani, hogy nem észlelhető a folytonosság. Tudatosan szeretnék végbe vinni azt, ami eddig önmagától történt, mert úgy kívánták az életkörülmények.

Abból indultam ki, hogy elképesztő hírekről, megrázó történetekről szerzünk tudomást naponta a médiából, közösségi oldalakról, hétköznapi beszélgetésekből, és az ember nem tesz semmit azért, hogy ne így legyen. Mégis erőltetett módon ki akar alakítani egy új életstílust, egy új életformát, amiről nincs semmilyen elképzelése, csak annyit tud, hogy az újszerű kell legyen. „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?” — írta Madách a tragédiában. Vitathatatlan, hogy egy elgépiesedő világban élünk, de azt be kell látnunk, hogy a szellemet nem lehet elgépiesíteni. Minél kevesebbet foglalkozunk a lélek dolgaival, annál kevesebb bennünk az ember.

Elek György