Teltház előtt tartott előadást "Soma Mamagésa" szerdán este a Dinu Lipatti Filharmóniában. Spitzer Gyöngyi énekes, előadóművész, műsorvezető, újságíró, életszemléleti tanácsadó kendőzetlenül beszélt a női szerepekről és azok megéléséről.

Sodró lendületű, vitatható, de vitán felül színes és lebilincselően érdekes, majd' háromórás előadással érkezett Szatmárnémetibe Soma, azaz Spitzer Gyöngyi, a Szatmár Megyei RMDSZ Nőszervezete meghívására — a Dinu Lipatti Filharmónia termét zsúfoltságig megtöltő hallgatóság örömére. Az énekes, előadóművész, műsorvezető, újságíró, életszemléleti tanácsadó és spirituális tanító "Soma Mamagésa" a maga egyedi stílusában, kendőzetlenül beszélt a női szerepekről, azok megéléséről, a nőiségünkben való kiteljesedés lehetőségéről — s bár előadásának minden szava és a gondolata a nő körül forgott, mondanivalója messze nem csak a nőknek szólt, hiszen ugyanúgy, mint ahogy a jin-jan jelet fehér és fekete félkörök alkotják, egymást kiegészítve egy egésszé, a nő kiegészítője a férfi. Csak épp az évszázadok óta kialakult, klasszikus szerepek vannak gyökeresen megváltozóban, s napjainkban felszínre kerül mindaz, amit és ahogy a XXI. századi nő megél — ő ugyanis már telve van mindazzal, amit az elmúlt századok alatt élő elődei nem élhettek meg, nem teljesíthettek ki. „Miért speciális a kor amelyben élünk? Mert nem csak új évezredbe, de új korszakba is léptünk — új egyensúly, új fizika, új biológia, új medicína és felnövekvő, új generáció. Óriási változások zajlanak s ebben mi vagyunk a „híd-generáció”, anyáink-nagyanyáink teljesen más gondolkodásmódú és gyermekeink Y generációja között, amely már olyan óriási szabadsággal bír, amilyenről az előző generáció álmodni sem mert.” De mi mindenre is „éheztek” ki a nők, hiányzott nekik az eddigi domináns patriarchális rendszer miatt? Elsőként a tudásra és a tanulásra, hiszen a szellemi princípium a férfi volt, „mi pedig bentlakásos családi cselédként szolgáltunk és elsárkányosodtunk. Persze egy véglet mindig másik végletet szül: évszázadokon keresztül nem tanulhattunk — ma világszerte a felsőoktatásban továbbtanulók 60%–a lány. Tele vagyunk buzgó energiákkal, épp az elnyomás miatt.” — fogalmazott. De ugyanígy kiéheztek a nők a szabadságra; az egyenrangú és -jogú otthoni munkaelosztásra — s itt már erőteljesen érzékelhető a kilépés a klasszikus női munka-férfi munka szerepkörökből, mert hol van az előírva, hogy a mosogatáshoz női hormonok kellenek? — ; a mi-nőségi szexualitásra, mert az évszázados szűz-szajha kettősség megnyomorította a nőt, de a férfit is. És természetesen alapjaiban változnak meg a klasszikus szerepek is, óriási átalakulásban van az anya és apaszerep; a férj és feleségszerep — ahol már felütötte fejét a másik véglet, a mindenfajta elköteleződéstől való félelem; legfontosabb minőségünk, a főpapnő és főpapszerep; a barát-barátnőszerep; a dolgozó nő és férfi szerepe. „Mindezen változások hullámzásában ingadozunk folyamatosan, s közben egyre erősödik bennünk a vágy és az igény: a magunk élete melletti voksolás, kiállni a saját életünk mellett és élni azt — ki az az én, aki én vagyok? Mit szeretnék élni? Merjünk visszatérni a szabad, játszó gyermekén állapotába, amikor még félelem nélkül tudtunk alkotni, gondolkodni. Merjünk játszani és kilépni a kalitkánkból, félelmeinkből.” — summázta Soma, aki előadása végén Mikes Margit 1933–ban megjelent és napjainkban is ugyanolyan aktuális Költő a konyhában című versét mondta el, majd — hiszen különlegesen csodálatos hangú énekesnő — két dallal varázsolta el, szinte libabőrössé téve a közönséget, mintegy ezzel is gondolva-támogatva a mellrákkal küzdő nőket.