A Szatmár megyei munkanélküliek elhanyagolható hányada részesül munkanélküli-segélyben elsősorban amiatt, mert az utóbbi tíz évben folyamatosan szigorodtak ennek odaítélésének feltételei.

Jóval az országos átlag alatt van hónapok óta a Szatmár megyei munkanélküliek aktív lakossághoz mért aránya, a dolgozó korúak 3,8 százalékának nincs állása, a román átlag 5,12 százalék. A megyei arány azt jelenti, hogy hatezer embernek nincs munkája, de ez a szám nem a valós adatokat mutatja, csak azok jelennek meg a statisztikában, akik szerepelnek a munkaerő-foglalkoztatási ügynökség (AJOFM) nyilvántartásában. Nem hivatalos becslések szerint ennek több mint kétszerese azoknak a száma, akik nem munkakönyves állásból tartják fenn magukat, de az idei évre érvényes pontos adatok csak néhány év múlva jelennek meg a statisztikai hivatal által kiadott számok között. És ezek az adatok is főleg fordított dedukció által vannak meghatározva, a hatóságok azt látják, a korábbi években hányan dolgoztak a munkára képes emberek közül és ebből vonják le a következtetést arra vonatkozólag, hogy hányan nem dolgoztak az illető időszakban.

Nyilvánvaló, hogy az államnak nem érdeke munkanélküli-segélyen tartani a lakosságot, ezért csökkenti évről évre a munkanélküliek járandóságát, szigorítja a segély megszerzésének feltételeit és adja ezt egyre kevesebb és kevesebb időre. A munkanélküli-segély persze sohasem volt nagy, de a ma adott nagyjából négyszáz lejes átlag semmire sem elég, azon túl, hogy arra ösztönzi a munkanélkülit, hogy állásba jusson. Ez a legkisebb járandósága a munkanélkülieknek, tájékoztatta lapunkat a juttatással kapcsolatban az AJOFM aligazgatója, hiszen ennek aránya változó annak függvényében, hogy ki mennyit és mennyiért dolgozott azelőtt, hogy útilaput kötöttek a talpára. Marcel Maruşca elmondta: legkevesebb hat és legtöbb tizenkét hónapra jár munkanélküli-segély azoknak, akik annak előtte egy, öt, vagy tíz évig dolgoztak, azaz annyi ideig fizették azt a fizetés utáni járulékot, amelyiknek egy részét munkanélküliként-segély formájában úgymond visszakapják az államtól.

A Szatmár megyeiekre nem jellemző, hogy éveken át munkanélkülikként létezzenek, vázolta az állapotokat Maruşca, ha az arányuk évről évre szinte alig változik, attól még folyamatosan „cserélődnek” a hivatalosan is munka nélkül tengődők, egyesek munkát találnak, mások munkahelyet veszítenek el. Sajnos arról nem vezetnek statisztikát, hogy mely szakmából kerül ki a legtöbb állástalan, az azonban mára egyértelmű, hogy ősztől tavaszig a mezőgazdaságban dolgozók és a kőművesek aránya nő meg az adatbázisban, nyaranta pedig az érettségi után munkára nem találó fiatalok száma miatt változik egy-két százalékot a munkanélküliségi ráta Szatmár megyében.

Princz Csaba