Sokat beszélünk a közös érdekekről és a közös értékekről, mintha nem tudnánk arról, hogy egy ideje az individualitás időszakát éljük. Amennyiben ez így van, akarva akaratlan felvetődik a kérdés: léteznek-e ma közös célok, közös érdekek? Beszélünk ugyan közösségi — nemzetiségi, vallási, politikai, társadalmi — érdekekről, de amikor arra kerül sor, hogy valaki feláldozza egyéni érdekeit a közösségi érdekekért, akkor már magyarázatok sora követi egymást, mert sokan ezt nem így akarják.

Az egyre nagyobb teret hódító liberalizmus elvei alapján, minden embert megilletnek az egyéni jogok. Erről úgy beszélnek, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a demokráciára épülő társadalomban a többség akarata érvényesül, az egyén, mint a többség része, gyakran alá kell hogy rendelje magát a többség akaratának. Gyakran megkérdőjeleződik: rábízhatja-e magát az egyén a közösségre, érvényesülhet-e a közösségben az egyének akarata? Ennek tisztázására, a kérdések megválaszolására legalkalmasabb a párbeszéd, de sokan ezt nem így akarják.

Minden embernek vannak álmai és vágyai, minden ember a csúcsra törekszik, még az is, aki arra képtelen. Nagyon sok a törtető karrierista, akinek, ha nem sikerül szabályszerűen a csúcsra jutni, saját erőből felkapaszkodni, tisztességtelen eszközökhöz folyamodik, megpróbálja eltiporni azt, aki az útjában áll, mert jobb nála. Ezekből lesznek a kisebb vagy nagyobb diktátorok, akik maguk mögé sorakoztatják a gyengéket, akik felett tudnak uralkodni és figyelmen kívül hagyják, hogy sokan ezt nem így akarják.

Ismét választásokra készülünk. Ilyenkor jobban előtérbe kerül az egyén és a közösség kapcsolata. Könnyen válik ellenséggé a barát, az ellenség baráttá, később újra változik minden. Egyének akarnak képviselni közösségeket, közösségek keresik a megbízható egyént. Kevesen tudják, hogy vezérnek részben születni kell, még nagyobb részben a vezetést meg kell tanulni. Kevesen tudják, hogy a vezér szolgál, alázattal halad elől, példát mutat, ha kell mindent felad, hogy elérje a célt, de ma már sokan ezt nem így akarják.

Elek György