A hónap első keddjén a rossz időjárás ellenére is sokan voltak a krasznabélteki állatvásárban. Sok volt az eladásra szánt állat is, de azokat többnyire csak nézegették, kevés talált közülük új gazdára, megvolt viszont a vásári hangulat.

Sárban-tócsában rendezték meg június 4-én a hagyományos krasznabélteki vásárt, amit állatvásárnak neveznek ugyan, de egy ideje inkább kirakodóvásárnak vagy ócskapiacnak lehet nevezni, ugyanis régi szerszámoktól élelmiszerekig minden megtalálható. A megkésett tavaszi mezőgazdasági kampány kellős közepén az állattartók nevelt állataik eladásából próbálnak pénzhez jutni, hogy abból fedezni tudják a tavaszi munkálatok költségeit. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a legtöbben eladni szeretnének, kevesen érkeznek vásárlási szándékkal. Legnagyobb érdeklődés a malacok iránt volt, ugyanis még mindig sokan vannak olyanok, akik minden nehézség ellenére tartanak egy-két disznót, mert még így is inkább megéri, mint a hízott disznót megvásárolni. Mint általában a vásárokban, a malacárak változatosak voltak. Függött a szerencsétől, de függött attól is, hogy mennyire volt sürgős az eladónak, hogy pénzhez jusson. Egy pár hathetes malac átlagosan kétszázötven lejért kelt el. Halász István Magyargéresről érkezett, ő az állattartás mellett egyébbel is foglalkozik, mert úgy érzi, hogy a több lábon állás biztonságosabb megélhetést biztosít, mintha csak egy dologgal foglalkozna, ami vagy bejön, vagy nem. Éppen ezért ő nem adja el mindenáron a vásárra vitt állatait, abban reménykedik, hogy előbb-utóbb megkapja az árukat. Hízott disznót nem sokan kerestek. Átlagban nyolc lejt kértek a sertés kilójáért, adták volna hétért is, de komoly vevőnek csak a más megyékből érkezett felvásárlók ígérkeztek, akik kilónkénti ötlejes árnál kezdték az alkut.

Kisborjúk, kecskék és egyéb állatok

A szarvasmarha-részlegen is nagy volt a kínálat. Már az egynapos kisborjútól is próbálnak megszabadulni a gazdák, mivel egy hónap múlva sem kapnak érte többet, mint most, de addig nagy mennyiségű tejet kell vele megitatni. Az nem derült ki, hogy ki vásárolna egynapos borjút, és annak mi lenne ebből a haszna, az eladók viszont azt állítják, hogy a nagybani felvásárlók vesznek egynapos borjút. Egy háromhetes borjúért nyolcszáz lejt kértek, egy fejőstehénért, amelyik tizennégy liter tejet ad, kétezer-hétszáz lejt. Négyezer lejt kértek egy négymázsás bikáért, ami drágának tűnik, de ha azt valaki kilónként adná el, kevesebbet kapna érte. Négyszáz lejt kértek egy kecskéért, ami iránt szintén gyér volt az érdeklődés. Háromszázötven lejért kínálták a juhászkutya-kölyköket, sokan megnézték őket, de vásárt nem kötöttek. A gazdák szerint rossz volt a vásár, de jó volt a vásári hangulat, amihez hozzájárult az is, hogy sokan fordultak meg a lacikonyhák környékén.

Elek György