— Az utóbbi harminc év során rohamos változásokon megy át a társadalom, a családok, és maga az egyén is. Ezek a változások hatással vannak a szokásainkra és az ünnepeinkre is, az ünnepek között pedig egyik legnagyobb ünnepünkre, a karácsonyra is. Hogyan zajlanak ezek a változások az ön családjában?
— Minden karácsony olyan felemelő esemény, mely akarva-akaratlanul, de a legtöbb ember lelkében nyomot hagy. Régmúlt gyermekkori szép karácsonyi emlékeim között dereng az a meseszerű kép, amikor a család a nagyszülőkkel együtt ültük körül az ünnepi asztalt. A szüleim agyonhajszolták magukat a karácsony előtti időszakban: munka után még nagytakarítás, beszerzés, erejükön felüli túlhajszolás, majd fáradtan rogytak le a karácsonyfa alá, amit általában közösen öltöztettünk fel a testvéremmel. Gyermekként nagyon vártuk a karácsonyt. A szokásos karácsonyi menü: töltött káposzta, sült kolbász és oldalas krumplipürével, diós babájka és édesanyám által készített finom sütemények voltak. 
— Milyen változások következtek be az önállósulás során?
— Miután elkerültem az egyetemre és haza csak ünnepekre jöttem, meghitt hangulatban ünnepelt a család. Ajándékot régen csak a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélét, esetleg egy kis pénzt. A mi ünnepi ajándékunk a karácsonyfa és a rajta lévő csemegék, valamint az esetleges kapott új csizma, pulóver vagy nadrág volt. Az adventi időszakban a test megtisztulását elősegítő böjtből csak a 24-én többé-kevésbé betartott mértékletesség volt. Igyekeztem ott lenni az ünnepi szentmiséken, ahová mindig gyalog, a ropogó havat taposva, az izgalomtól és a hidegtől kipirult arccal mentünk a templomba.
— Mi az, amit át tudott menteni a gyerekkori karácsonyi élményekből a gyermekei számára?
— Családanyaként lányaimmal és férjemmel igyekszünk visszamenni a gyökerekhez, hogy könnyebben lerázhassuk magunkról a vásárlás divatját, és megtalálhassuk magunk és családunk számára az ünnep lényegét, igazi örömét, a lelki elcsendesedést, a befelé fordulást, az önmagunkra és egymásra való figyelést, megértve, hogy nem azt ünnepeljük, hogy mi szeretjük egymást, hanem arra emlékezünk és emlékeztetjük egymást, hogy Isten szereti ezt a világot. A szeretet ünnepén megpróbálunk minél többet együtt lenni, játszani, mosolyogni, nevetni. Gyerekeinket megpróbáljuk arra nevelni, hogy a karácsony nem az ajándékok ünnepe, nem az a fontos, hogy minél több ajándék kerüljön a fa alá, hanem az, hogy sok közös élményt ajándékozzunk egymásnak, ezzel is erősítve a kötődést, mert azt fogják érezni, hogy szeretjük, és időt akarunk tölteni velük — ez pedig sokkal nagyobb kincs számukra, mint egy újabb játék. A tárgyak felszínes örömérzetet adnak, nem érnek el mélyebbről fakadó, hosszan tartó boldogságérzetet 
— Az idei karácsony miben fog eltérni az eddigiektől?
— A család idén is együtt díszíti majd fel a karácsonyfát, aztán elcsendesedve egy-egy nyugodt órára, ráhangolódunk a kis Jézuska születésére. Az idei járványra való tekintettel a kórházban lévő betegek mellett lenni ezekben az időkben juttatja eszembe a világszerte tisztelt és szeretett Teréz anyát, aki minden egészségügyben dolgozó számára példakép kell hogy legyen, megértve üzenetét, hogy „a szeretet cselekvést jelent”. Tudom és hiszem, hogy ebben az évben is nagyon sok templomban elhangzanak majd gyönyörű karácsonyi és istenes versek Szenteste, és megörvendeztetnek nagyon sok lelket.

Elek György