Szatmárnémeti

„Sok csalás van egy filmben”

2016.10.11 - 10:04

A köztudatból kikopott vasárnapi (és nem csak) mozizás fogalmát vissza kell hozni, és rá kell ébreszteni az embereket: a Szulejmánon kívül mást is lehet nézni, s nem csak a tévében.

 

Úgy is mondhatnánk: a hétvégén mozizott Erdély, hiszen a Filmtettfeszt keretében, a magyar nyelvű filmek fesztiválján szimultán, egyazon időpontban vetítettek filmeket 12 városban, köztük Szatmárnémetiben is. Magát a Filmtettfesztet 2001-ben szervezték meg első alkalommal az Erdélyi Filmes Portál rendezvényeként azzal a céllal, hogy friss, romániai forgalmazásba még nem került magyarországi filmeket vetítsenek a közönségnek, illetve bemutatkozási lehetőséget és nyilvánosságot biztosítsanak az erdélyi filmesek alkotásainak is. Az azóta eltelt másfél évtizedben a magyarországi filmválogatás mellett megerősödött a program erdélyi vonulata is (némafilmek, amatőr alkotások, kisjáték-, dokumentum- és animációs filmek befutott alkotóktól, diákmunkák, illetve Erdélyben készült egész estés alkotások egyaránt terítékre kerültek), s Kolozsvár mellett egyre több város kapcsolódott be a „mozizásba”. A Filmtettfeszt szervezői pedig júliusban megkeresték a Szatmári Fiatalokért Kulturális Egyesületet (SZAFKE), hogy bevállalnák-e a filmhétvége megszervezését Szatmárnémetiben. „Kár, hogy eddig még nem volt — hát persze, hogy legyen! Elvállaltuk, és munkánkat segítette a polgármesteri hivatal s a G. M. Zamfirescu Kulturális Központ is, hiszen nekik köszönhetően volt ingyenes a belépés a vetítésekre. Azt a filmesek döntötték el, hogy melyik városban mi pereg a vásznon, de igyekeztek úgy összeállítani a sorrendet, hogy a közönség — minden korosztály, minden stílus — számára élvezhető legyen” — magyarázta Őri-Pákay Franciska SZAFKE-alelnök.

A G. M. Zamfirescu Kulturális Központ kistermében valamivel több mint 300 néző fordult meg a hétvégén, s a szervezők bíznak benne, hogy a rendezvény a jövőben még inkább kinövi magát. „Lehettek volna többen is, de legyünk realisták: tízéves hátrányt kell behoznunk. Nézzük csak meg a TIFF-filmkaravánt: tavaly még 'csak' érdeklődés volt iránta Szatmárnémetiben, idén már telt házasak voltak az esték — tette még hozzá Őri-Pákay Franciska. — Valószínűleg így lesz ez a Filmtettfeszttel is. A köztudatból sajnos szinte teljesen kikopott a vasárnapi mozizás fogalma — ezt vissza kell hozni, és rá kell ébreszteni az embereket: a Szulejmánon kívül mást is lehet nézni, s nem csak a tévében.”

Nos, néznivalóban valóban nem volt hiány: az animációs rövidfilmek, kisjátékfilmek, sportdokumentumfilm mellett nagyjátékfilmek is várták a nézőket: bájos, négygenerációs családtörténet, lassú dráma, energikus thriller — és egy műfajilag igencsak nehezen meghatározható „valami”, az Éjszakám a nappalod, amelynek hőse egyszerűen nem tud aludni (persze ennek is megvan az oka), s éjjelente végigkóborolja Budapestet, furábbnál furább helyzetekbe csöppenve. Egyik éjjel összeakad egy extrém társasággal, feltűnik egy bankigazgató, egy gyógyszersegély-szállítmány, egy orosz teherautó, majd egy repülő meg egy hulla… A film fekete humortól thrillerig, burleszktől krimiig és mély filozófiáig mindenből bemutat egy kicsit, s mint azt a vetítést követő közönségtalálkozón a két rendező, Dési András és Móray Gábor elmondta: a forgatókönyvet 10 évig írták, a felvételekkel 36 nap (pontosabban éjszaka) alatt készültek el. A kötetlen beszélgetés során szóba került az is: mennyire éri meg (vagy nem) filmet készíteni, hogy a torrentoldalak miatt a nézők számát nem lehet pontosan felmérni, s nem is feltétlenül a nézők száma dönti el, hogy egy film sikeres vagy sem. Fellebbent a fátyol a filmkészítés egyes műhelytitkairól, rávilágítottak mozzanatokra és gyakorlati hibákra is: „Tíz éve tudtuk: itt nagytotál látunk egy éjszakai mezőt — de 20 ember egész nap azon dolgozott, rendezgette a fényforrásokat, hogy a mező éjszaka látható legyen. Az egy-két perces jelenet előkészítése napokat igényel, főleg éjszakai forgatásnál” — magyarázták, nem rejtve véka alá azt sem: a filmkockák összevágásával sok mindent lehet másként mutatni, mint amilyen az a valóságban, hiszen: „sok csalás van egy filmben. ”

 

Szabó Kinga Mária