A krasznabélteki állatvásárban nagy volt a felhozatal tegnap, a vásárlók főleg malacokat és borjakat kerestek, de a tehenek és a hízott disznók is vevőre találtak a legtöbb esetben.

Augusztus 7-ént a krasznabélteki állatvásárban a kánikulai forróság nemcsak az embereket, de az állatokat is próbára tette. Már a kora reggeli órákban nagy volt a hőség, ennek ellenére mégis nagy volt a felhozatal, és a korábbi állatvásárokhoz viszonyítva eléggé sok állat cserélt gazdát.

Hórász Menyhért Krasznagyöngyről érkezett, és két fejőstehenet árult. Az egyiket sikerült is eladnia még a vásár elején háromezer-ötszáz lejért. Tizenhat liter tejet garantált a gazda, aki elmondta, hogy tévedés azt hinni, hogy az a jó fejőstehén, amelyik több mint húsz liter tejet ad naponta. Valóban vannak ilyen tehenek, de azoknak a teje alacsony zsírtartalmú, de más gondok is akadnak vele. „Én csak csodálkozom — mosolyogja el magát a gazda —, amikor egyesek azzal dicsekszenek, hogy naponta harminc–harmincöt liter tejet fejnek egy tehéntől. Kíváncsi vagyok, de nem szeretnék sokat inni abból a tejből.” Hórász elmagyarázta, hogy sokáig a falusi ember legbiztosabb jövedelme a tejeladásból származott. Ha a csarnokba vitte, kevesebbet kapott ugyan érte, de jól jött az, amikor minden hónapban egyszerre kapta meg a tejpénzt. Az is jól járt, akinek egy tehene volt, mert amennyi tejre szüksége volt, azt megtartotta, a többletet pedig eladta, az a pénz épp elegendő volt arra, hogy vásároljon ezt–azt a konyhára. Ma már a csarnokban „banikért” vásárolják fel a tejet, a piacon ha lenne is rá kereslet, minden apróságba belekötnek, csak hogy elriasszák a vásárlókat. „Én is megtartottam volna ezeket a teheneket — tette hozzá a gazda —, de többe kerül a tartásuk, mint amennyi a belőlük származó haszon”.

Keresik a malacot

Nagyon sokan vásároltak malacot, hiszen egy most hat-nyolc hetes malacból még lehet karácsonyi hízó. Győri András Kiskolcsról hozott malacokat eladásra, nem is kellett sokat várnia a vevőkre. A kisebbeket darabonként ezer lejért, a nagyobbakat ezerkétszáz-ezerháromszáz lejért adta. Juhász Gáspár Erdődről jött malacot venni, neki már megvannak a karácsonyi hízóknak való süldők, de a családjában van egy olyan szokás, hogy két-három havonként vágnak egy-egy százkilós disznót, amit feldarabolva betesznek a fagyasztóba, és mindig van mihez nyúlni. Ezeket a disznókat a család neveli. Próbálkoztak már kocát is tartani, hogy a malacot se vásárolják, de azzal sok a gond, és egyszerre nőnek a malacok, viszont egyszerre nem tudják levágni őket. A hízott disznónak nem igazán változott az ára az utóbbi két évben, általában kilónként hét-nyolc lejes áron adják el őket.

A felvásárló sem hiányzik

Sokan keresik a borjakat is: van, aki nevelni, van, aki levágni. Dinu Sever nagybányai felvásárló már ismert a Szatmár megyei állatvásárokban. Legszívesebben vágóállatokat keres, ezeket potom áron igyekszik felvásárolni, legtöbbször sikerül is neki, mert egyre több olyan állattartó van, aki ha nem adja el a vásárra szánt állatot, másik nap nem tudja kifizetni az aratás vagy a szántás költségeit. A nagyobb borjakat ezer lejért, a két-három heteseket háromszáz-háromszázötven lejért adták, de az eladók nagyon elégedetlenek voltak ezekkel az árakkal. Voltak a vásárban kecskék és juhok is, kis számban ugyan, de ezekre száz-százötven lejes áron vannak vevők, húsukat hétvégi sütés-főzésnél használják fel.

Elek György