Magát pedagógusnak nevező politikussal beszélgetett a riporter az egyik televíziós műsorban, ahol a pedagógus-politikus folyton azt hangoztatta, hogy amiatt nem működik jól a román oktatási rendszer, mert nem épül igazi liberális alapokra. Itt az ideje — állította —, hogy Romániában is elkezdődjön az európai színvonalú oktatás, menjünk be végre igazán Európába. Engem ez nagyon meglepett, hiszen én eddig úgy tudtam, hogy Európa itt van. Hosszú évek tapasztalatai szerint az oktatás-nevelésben még jobban is itt van. Sőt Európa egyre inkább keletebbre vándorol, így igazi sértetlen európai kultúrát és oktatást lassan csak itt találunk. Az integrálódó, határok nélküli, demokratikus rendszerű Európában remélhetőleg fokozatosan kiszorul a liberalizmus, és szép csendesen visszatér oda, ahonnan jött: a gazdasági szférába. Az egységes Európát nem lehet hosszú távon elvont liberális szólamokkal fenntartani. Az egyesült Európában előbb-utóbb szükségszerűen erősödni fog a nemzeti azonosságtudat, a nemzeti kultúra tisztelete, a nemzet múltjának tisztelete, a hagyományok ápolása. Az egyesülő Európában a tagállamok politikai és gazdasági egyesülése csak akkor lesz eredményes, ha minden nemzet megőrzi kulturális autonómiáját. Európa egysége csak a különböző nemzetek kulturális sokféleségében lehetséges. A liberalizmus mint politikai és ideológiai irányzat — a szocializmushoz hasonlóan — elvesztette társadalomformáló szerepét, erősen megkopott, és hanyatlásnak indult. Ez a hanyatlás az oktatásban tovább már nem megengedhető. Ennek szoros következménye az a politikai változás, ami az elkövetkezendő esztendőkben akarva-akaratlanul be fog következni. A konzervatív erők ébredeznek, a vallásra, a nemzeti érzésekre támaszkodva feleszmélnek. A XXI. század talán meghozza minden országban annak a felismerését, hogy gyermekeinkért mindannyian nagyon komoly felelősséggel tartozunk. Az ifjúság nevelése ugyanis nem csak iskolai probléma, egyszerre hárul szűkebb és tágabb környezetre, szülőre, családra, iskolára, ifjúsági szervezetekre és az egész társadalomra. Pedagógusi, szülői cselekedeteinket ennek a felelősségnek tudata kell hogy áthassa. Illyés Gyula Tiszták című darabjában bölcsen írja: „Soha érdemesebb nem volt küzdeni! Éppen a halál mutat rá, mennyi itt a mentenivaló! Van föltámadás!”

Elek György