Tegnap a bogdándi Petri Mór Általános Iskola tanulói és pedagógusai, valamint Sipos László tisztelői diákműsorral, koszorúzással és kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek meg Bogdánd szellemi és kulturális életének egy jelentős mozgatórugójáról.

A helyiek és a Szatmárnémetiből érkezettek a bogdándi Sipos Lászlóról elnevezett helytörténeti múzeum előtt találkoztak. Húsz év távlatából ma már egyre többen vannak, akik személyesen nem ismerték Sipos Lászlót, de kevesen vannak azok, akik nem hallottak róla. A résztvevőknek Mészáros Lőrinc bogdándi tanár, Sipos László egyik legjobb ismerője beszélt a húsz éve elhunyt kultúraszervezőről. Az iskola diákjai rövid — versekből és népdalokból álló — műsort adtak elő, majd koszorúkat helyeztek el a Sipos László-emléktáblánál.

Az iskola információs termében a szatmárnémeti vendégek és az iskola pedagógusai, valamint bogdándi értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésen idézték fel Sipos Lászlóhoz kapcsolódó emlékeiket. A bogdándi pedagógusok elmondták, hogy Sipos László szellemisége még él Bogdándon. Ma már az ő tanítványainak a gyerekei járnak iskolába, többen valamelyik egyetemre, de ott van bennük a szülőföld — a Tövishát — iránti szeretet, a néptánc és a népdal iránti vonzódás. A kétezres években félő volt, hogy a globalizáció legyőzi bennünk a néphagyomány ápolásának a szeretetét, de szerencsére ma már a legfiatalabbak is szívesen járják a csárdást és énekelik a népdalt. Mindez annak köszönhető, hogy volt és van egy Rozsmalint néptáncegyüttes, és volt és van bogdándi néptáncfesztivál — mondta el Sipos Zsuzsanna. Nagy Orsolya is azok közé tartozik, akik Sipos László tanítványainak nevezhetik magukat. Azért szerették a tanítványai, mert minden feladatát nagyon lelkesen végezte: úgy az iskolai órákon, mint a kulturális tevékenységeken, fogalmazott volt tanítványa, aki elismerte, hogy ma is számtalan emléket tud felidézni.

Mészáros Lőrinc kiemelte, hogy a bogdándi gyerekek mindig jó eredményeket értek el. Tizenegy lelkipásztor, több mint húsz pedagógus, három Bogdándról elkerült diák lett a tudományok doktora, vannak mérnökök, orvosok és nagyon sok elismert szakmunkás. Bogdándon néha-néha szóba kerül az elégedetlenség. Ennek oka az, hogy mindig mindennek a legjavát kapták, és azt gondolták, hogy ez így természetes. Természetesnek tűnt, hogy van néptánccsoport, amatőr színjátszás stb. Ez annak a szervezői munkának volt az eredménye, amelyet Sipos László végzett. Sipos Zsuzsanna ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy amikor sikereinek a titkairól kérdezték, azt válaszolta: „Fiúk, dolgozni kell!”

A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont képviseletében Enyedi István idézte fel az intézmény és a bogdándi Nemzetiségek Néptáncfesztivál szervezésével kapcsolatos nehézségeket és eredményeket. Más volt a fesztivál, amíg Sipos László szervezte, és más lett a halála után.

Veres István arról beszélt, hogy Sipos László egy olyan marosvásárhelyi főiskolán végzett, amelynek a végzősei közül sokan lettek kultúraszervezők, akik hivatásnak tekintették a munkájukat.

Levonva a megemlékezés tanulságait arra a következtetésre jutottak a jelenlévők, hogy Sipos László szellemisége megmaradt Bogdándon, az általa elkezdett munkának vannak folytatói, a szervezésben az idősebbek mellett élen járnak a fiatalabb pedagógusok, mint Nagy Orsolya, Kürti Csilla, Debreni Noémi és Balogh Raluca.

Elek György