Húsz éve hunyt el Sipos László, a bogdándi Rozsmalint néptáncegyüttes, valamint a Nemzetiségek Néptánctalálkozója megálmodója és szervezője. December 9-én, hétfőn 12 órától, halálának 20. évfordulóján megemlékezést tartanak a bogdándi iskolában.

Mészáros Lőrinc Bogdándi kulturális körkép címmel közölt tanulmányt a Művelődés folyóiratban, amelyben részletesen elemzi Sipos László kulturális tevékenységét mind a rendszerváltás előtti, mind az azt követő időszakban. Ebből a tanulmányból megtudjuk, hogy Sipos László nagy szerepet játszott a Rozmaring, majd Rozsmalint néptáncegyüttes megalakításában és a bogdándi Nemzetiségi Néptánctalálkozó megszervezésében. A Rozmaring néptáncegyüttes az 1970-es években alakult, miután Sipos László lett a művelődési otthon igazgatója, s ő vette át a tánccsoport irányítását. A legelső tennivaló az volt, hogy nevet adjanak a csoportnak. Tőle származik a bogdándi változatú Rozsmalint név. Abban az időben a legnagyobb sikereket a Megénekelünk Románia Fesztiválon lehetett elérni, ami sikerült is. A megyei döntőbe jutás lázba hozta a falut. A koreográfus kezdettől Nagy Erzsébet volt. „A Tövishát és egyben a Szilágyság leghíresebb néptánccsoportja a bogdándi Rozsmalint. Az évtizedek óta működő csoport tagjai házasok, és többségük a 40–50-es korosztályt képviseli. Táncukban a Tövishát és környéke dalait, néptáncmotívumait mutatják be nagy hozzáértéssel, csaknem hivatásos szinten” — írta Matyi István, a zilahi Terbete tánccsoport szakmai irányítója. Közben népszerűségük egyre nőtt. Egyre több meghívást kaptak rangos fesztiválokra, táncháztalálkozókra, például Bálványosfürdőre, Sepsiszentgyörgyre, Székelyudvarhelyre, illetve Szejkefürdőre. A Megéneklünk Románia Fesztiválon még háromszor jutott az országos döntőbe a csoport: Marosvásárhelyre, Zilahra és Medgyesre.

1999. december 9-én Sipos tanár úr, a bogdándi iskola akkori igazgatója, a falu mindenese alig 51 évesen elhunyt. Az együttes vezető, irányító nélkül maradt. 2000 januárjában a csoport tagjai összegyűltek az iskolában, és arról tanakodtak, hogyan tovább. Mivel Sipos tanár úr szakmai utódja Mészáros Lőrinc lett, a csoport tagjai azt akarták, hogy a Rozsmalint irányítását is ő vegye át. Másfajta elfoglaltsága miatt erre nem vállalkozott, így vette át az irányítást egy háromtagú bizottság. A Sipos Lászlótól megszokott lendület, felívelés megtorpant, majd hanyatlani kezdett, hiszen az ő ismertsége és elismertsége nem volt elhanyagolható tényező. Ráadásul közben eltelt huszonöt év, és a csoport nem tudott megújulni, mert nem volt utánpótlás: egyszerűen nem volt, aki az egyre idősödő hajdani fiatalok helyébe lépjen. A közben megnyílt európai határok lehetővé tették, hogy a fiatalok külföldön keressenek megélhetést, boldogulást. Ennek dacára összejött még néhány falunapi fellépés, illetve otthoni szereplés, és lassan-lassan legördült a függöny. Így önmagát számolta fel a hajdan sok szép sikert megélt Rozsmalint. A bogdándiak ebbe nem tudtak belenyugodni, a néptáncegyüttest folyamatosan újraszervezték, így napjainkban is fellépnek ott, ahol a lehetőségeik megengedik.

A Nemzetiségi Néptánctalálkozó

A Rozsmalint tánccsoport hirtelen jött sikerén felbuzdulva Sipos László azzal az ötlettel kopogott be a Szatmár Megyei Művelődési és Örökségvédelmi Igazgatóságra, hogy a bogdándiak is szeretnének egy fesztivált szervezni magyar csoportok részvételével. Ugyanis Szatmár megyében két román jellegű fesztivált is rendeznek évente: Lajosvölgyön (Huta-Certeze) az avasi táncok fesztiválját, Homoródon pedig a bükkaljai táncok fesztiválját. Vasile Savinescu végül megoldotta a dolgot: ne legyen teljesen magyar, mert így nem fogadják el, de legyen a nemzetiségek fesztiválja. Alaptétel: akik egy területen kisebbségben élnek, azok felléphetnek a bogdándi néptáncfesztiválon. 1990. október 7-én volt az első ilyen rendezvény a Mélyság partján felállított ideiglenes színpadon. Az 1990. március 19-i szatmári és marosvásárhelyi magyarellenes eseményekre célozva mondta Sipos igazgató úr: „Mi virággal dobálunk, nem kövekkel.” Az évente megrendezett fesztiválon nagyon sokan megfordultak, a harmadik rendezvényen maga Kallós Zoltán is itt volt. Ennél talán érdekesebb a részt vevő csoportok lajstroma: a dobrudzsai lipovánok, a bodzafordulói románok, a monospetri szlovákok, a Szatmár megyei ukránok mellett jelen volt Bogdándon a Kraszna, a Lompért, a Zilahi Terbete, a szilágycsehi Berekenye, Kolozsvárról a Zurboló, a várfalvi csoport, Kalotaszeg minden csoportja, a backamadarasi csoport, a nyárádszeredai Bekecs, a székelykeresztúri Pipacsok, Hargita megye nagyon sok együttese. Minden évben voltak külföldi vendégek is, főleg Magyarországról (Elek, Méhkerék, Tarpa, Nyíregyháza, Debrecen, Géberjén, Mátészalka, Ajka, Kaba, Ököritófülpös), de rendszerint Szlovákiából, Szerbiából és Ukrajnából is eljött egy-egy csapat. Egy idő után már szakmai rangot jelentett a bogdándi fesztiválon való fellépés, ezért jöttek el a Röpülj, páva győztes csapatai is Bogdándra: az Ördögborda és a Bekecs.

Bogdándi Magyar Múzeum

1997. június 28-án felavatták Bogdándon a Magyar Múzeumot. Sipos László múzeumalapítási gondolata még a ’80-as évek elején felmerült. 1982-ben a megyei múzeum megvásárolt a faluban egy jellegzetes bogdándi parasztházat, amelyet a ’90-es években tataroztak. Az épületet a tárgyi kultúra helyi darabjaival (bútorok, használati tárgyak, szőttesek, varrottasok, kerámia, viselet) rendezték be. Az avatón Sipos László hangsúlyozta: „A bogdándi Magyar Múzeum célja a község anyagi kultúráját, az építkezésben és életmódban megnyilvánuló műveltségét felkutatni, megőrizni és bemutatni.” Azóta elég sok víz lefolyt a Mázsa-patakon. A Szatmár Megyei Múzeum fennhatósága alá tartozó tájházra már ráférne egy alapos felújítás és anyagának bővítése is.

Sipos László húsz éve halott. Szellemisége ott van a bogdándi kulturális és közéletben, munkáját, szervezőkészségét nem egyszerű pótolni. December 9-én, hétfőn 12 órától, halálának huszadik évfordulóján a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont megemlékezést tart, amelyre várják a bogdándiakat, valamint azokat, akik ismerték, tisztelték és együtt dolgoztak vele. 12 órakor megkoszorúzzák a Sipos László nevét viselő magyar néprajzi múzeum falán elhelyezett emléktáblát, majd a helyi iskolában kerekasztal-beszélgetésre várják az érdeklődőket.

 Elek György