Április 11-én, a Magyar Költészet Napján a Csengeri Művelődési Központ, a helytörténeti múzeum és az O'sváth Gyűjtemény nagyszabású költészetnapi műsort szervezett, melynek meghívott vendége Elek György volt, akit több szatmárnémeti értelmiségi is elkísért.

A Csengeri Művelődési Központ, a helytörténeti múzeum és az O'sváth Gyűjtemény egész napos programot szervezett hétfőn Csenger Város különböző kulturális intézményeiben. Az eseménysorozat zárórendezvényének az O'sváth-ház adott otthont, melynek vendége Elek György szatmárnémeti publicista volt, akit Szatmárnémeti több kultúrszemélyisége is elkísért. A résztvevőket Komlódy Miklós, Csenger Város alpolgármestere köszöntötte, aki Elek Györgyöt a csengeriek régi ismerősének, sokak barátjának nevezte. A Csengeri Gyermek- és Ifjúsági Központ drámacsoportja mindenki figyelmét lekötő műsort adott elő, melyben a magyar költők és a magyar költészet fontosságára hívták fel a figyelmet végig haladva a magyar költészet kezdeteitől napjainkig.

Melán Karolina az O'sváth-ház vezetője bemutatta a meghívott vendéget, majd kiemelte: „A Magyar Költészet Napja jó alkalom arra, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk. A versek olyan élményt nyújtanak, ami meghatározó lehet egész életünkön keresztül. A legtöbb embernek van kedvenc verse, ami kézen fogva vezeti élete során és segíti eligazodni az érzelmek és a világ dolgaiban. A mai felgyorsult világunkban is észre kell vennünk a szépség, a jóság, a kegyelem pillanatait, újra és újra rá kell csodálkoznunk az örök értékekre. Ezen a napon nemcsak klasszikus költőinknek adózunk tisztelettel, hanem modern költőinkre is több figyelmet fordítunk. Ezért is gondoltunk arra, hogy egy kortárs szerzőt, Elek György publicistát hívjuk meg Csengerbe azzal a céllal, hogy bemutassa legújabb kötetét, Aki nekem virágot álmodott – Szavak és festékcseppek címmel. Olyan verseket ragadtam ki, amelyek általános és örök érvényű témákat dolgoznak fel, mint például az idő múlása, a kötődés létfontossága, vagy a test és lélek összefonódása. A könyv azonban ennél sokkal többet nyújt az olvasó számára. Tartalmaz mindennapi élethelyzeteket, álombeli képeket és intim pillanatokat felvillantó műveket, amelyeket nem feltétlenül itt, közösségi élményként kell megismernünk, hanem inkább otthonunk egy bensőséges rejtekében. Azért, hogy néhány vers Önöket is személyesen megszólíthassa, kézen foghassa, a rendezvény végén lehetőség nyílik a kötet megvásárlására”.

Elek György köteteit és az azokban megjelent írásokat Gál Gyöngyi magyartanár, a LiterArt Egyesület elnöke, Szatmár megye helyettes főtanfelügyelője méltatta, aki többek között kiemelte: „A szerzőt a szatmári tájakon nem kell bemutatni, hiszen publicistaként sokfelé megfordul, sok személyiséggel találkozik, sokan ismerik, megismerik. Ő az a publicista, aki nemcsak napról napra írja jegyzeteit, és más műfajokban napi penzumait a Szatmári Friss Újságnak, hanem napról napra szakít időt arra, hogy írja az életművét. A Madárlábak nyomai alatt című kötetével mutat hasonlóságot stílusban az Aki nekem virágot álmodott című kötete. A közös bennük az, hogy még ha műfajilag nem is könnyen meghatározható a kötetekben megjelent írások műfajisága, stílusában folytatást képez az utóbbi kötet. Mindkettő 'vágyakat és érzelmeket hordozó írásokat tartalmaz' — vallja a szerző, én azonban mint olvasó hozzátenném, hogy gondolatokat, elgondolkodtató kérdéseket tartalmaz. A 71 darabból álló írás lírai hangvételű sorai bátor vallomások a legbensőbb érzelmekről, szeretetről, szerelemről, boldogságról, barátságról, gyermeki-felnőtti létről, családról, magányról, hiányról, fényről, árnyékról, emlékekről, végesről, végtelenről. Amilyen változatosak a címekben megjelenő témák, olyan sok kérdéssel kapcsolatban elmélkedik a szerző. Axiomatikus megfogalmazások, tanítások, és azokban megdobbanó vigasztalás, bátorítás, az emberben meglevő isteni keresése, felmutatása, az isteni kegyelemben való megnyugvás olvasható e kis könyvben. Füveskönyv, melyet akkor veszünk le a polcról, ha simogatásra van szükségünk a szavak által”.

A továbbiakban a résztvevők kérdéseket tettek fel a szerzőnek, közben a Szivárvány Színház tagjai olvastak fel részleteket a kötetből. A kérdések többsége arra irányult: hogyan éli meg a szerző mindazt, amit írásaiban megfogalmaz? Képes-e megélni és életének mindennapi cselekedeteivel példát mutatni mások — főként a jelenkor irányt vesztett fiataljai — számára? Az írásokból kicsendül, hogy a legjobb tanítási, nevelési módszer a példa. Lehet-e ma olyan példát mutatni, tud-e ma egy közéleti személyiség olyan példát mutatni, amire a mai generáció odafigyel és követi azt?