Vidám hangulatban ért véget az augusztus 7–17. között Nagykárolyban zajlott Ruha István Zenei Tábor, amelyet az Ady Endre Társaság a Szatmár Megyei Tanács támogatásával idén első alkalommal szervezett meg.
A mozgalmas napok alatt a táborozó gyerekek citera- és hegedűtudásukat fejleszthették a zilahi Gáspár Attila citera- és a szatmári Gereben Dezső Dódi hegedűoktató segítségével.

A tábor lefolyásáról részletesebben Méhes Katit, a szatmárnémeti Harag György Társulat színésznőjét kérdeztük, aki elégedetten számolt be a tábori tevékenységekről. Elmondása szerint a rendezvény fénypontja a két zárókoncert volt, amelyeken kiderült, hogy a gyerekek és szülők egyaránt nagyon meg voltak elégedve a táborral.

A programokat tekintve megtudtuk, hogy a nap két szakában, délelőtt és délután egyaránt zajlott a zeneoktatás, amely a tábor végére jelentősen meghozta gyümölcsét a gyerkőcök körében, amit még Gáspár Attila citeraoktató is kiemelt a koncerti kiértékelője során.

Az első alkalommal megszervezett zenetábor egyébként gyerekeknek és fiataloknak szólt, a résztvevők 11 és 18 év közöttiek voltak, akiknek volt valamiféle hangszeres tudásuk. Mivel Ruha István is szegény családból származott, és többnyire a piarista papok támogatták karrierje során, a megszervezett táborért sem kellett fizetniük a résztvevőknek, így a családjuk anyagi hátterétől függetlenül jelentkezhettek a táborba, ahol teljes ellátásban és oktatásban részesültek, és egy otthonos bentlakásban hajthatták le fejüket esténként.

Nem csak a zenélésről szólt

Bár a tábor elsődleges célja természetesen a zeneoktatás, illetve a meglévő zenei tudás fejlesztése volt, mellette mégis akadt idő egyéb érdekes és hasznos tevékenységekre is. A változatos programok során a gyerekek meglátogatták Nagykároly nevezetességeit, amelyek alatt a szervezők többek között Károli Gáspárról, Ruha Istvánról és egyéb nevezetességekről meséltek a táborozóknak. A szobrok mellett a nagykárolyi Károlyi-kastély meglátogatására is sor került, ahol egyebek mellett Ruha István emlékszobáját is megcsodálhatták a gyerekek, amit a színművésznő szerint nagyon élveztek.

Az izgalmas „irodalomórák” mellett értelemszerűen a szabadtéri programok sem maradtak el, ugyanis a táborozók a helyi lovardát is meglátogatták, szabadidejükben játszhattak a parkban, sőt, a strandon való csobbanás sem maradt le a szórakoztató tevékenységek listájáról. Ezek mellett minden este meseolvasás volt, napközben pedig rengeteg sportolás, ami a zenetanulással járó hosszas állás után igencsak jól jött a mozgékony gyerkőcöknek. A táborozók tehát rengeteget cicáztak, zsákban futottak és futballoztak, de olyan gyerek is akadt, aki a rajzolást, festést és kézimunkázást választotta szabadidős programnak. A szervezők legnagyobb örömére nem volt idő unatkozni, és a napjainkban uralkodó képernyő elé ragadottság is értelmét veszítette a színes programok között.

A kikapcsolódás mellett a hasznos tanulás is megmutatkozott a táborozók körében, ugyanis a szervezők — ez esetben Méhes Kati — illemtanórákat is tartottak a gyerekeknek, amire manapság nagyobb igény van, mint szinte bármikor. A nagy érdeklődésnek örvendő „órák” alatt a gyerekek főleg a telefonálás és internethasználat illemtanáról, illetve az étkezési etikettről sajátíthattak el új tudást, amelyet a kantinban való étkezések során gyakorlatba is ültethettek.
Méhes Kati színművésznő elmondása szerint a főleg Zilahról, Szatmárnémetiből és Nagykárolyból származó táborozók pont olyan arányban jelentkeztek, amire a szervezők számítottak, így mindenkinek sikerült biztosítani az elegendő figyelmet és megfelelő ellátást a tartalmas időszakban.

A tábor légkörével kapcsolatban a színművésznő elmondta, hogy a pár nap alatt családias hangulat alakult ki a gyerekek között, akik a szervezőket is viszonylag hamar befogadták, bátran kérve segítséget tőlük, vagy kérdéseikkel halmozva el őket.

A vidámsággal és kalanddal teli tábort két koncerttel zárták a gyerekek, az egyik közülük — ahogy arról már korábban is beszámoltunk — augusztus 15-én a nagykárolyi Kalazanci Szent József-templomban volt, ahol a tehetséggondozó táborban tanultakat mutatták be a szép számban összegyűlt közönségnek a citerások, a hegedűsök és a népi énekesek, Laczkó Tekla és Méhes Kati, a szatmárnémeti Harag György Társulat színészeinek közreműködésével, majd később a nagykárolyi Carmina Renascentia régizene-együttes művészi előadása zárta a különleges eseményt.

A másik koncertet augusztus 17-én, Ruha István születésnapján rendezték meg a nagykárolyi Városi Színház előtt álló Ruha-szobornál, ahol a gyerekek megzenésített Petőfi-dalokat, népdalokat és gyerekdalokat adtak elő a közönségnek, ami után végleg búcsút intettek a kalandos tábornak.

Jövőre folytatás

A nagyszerű sikernek és rengeteg pozitív visszajelzésnek köszönhetően a szervezők már most eldöntötték, hogy jövőre ismét megrendezik a zenetábort, amelynek fő célja a zenetanulás mellett a hagyományok megőrzése és kialakítása.
A részletekről Tóth-Páll Miklóst, az Ady Endre Társaság elnökét kérdeztük, aki lapunknak elmondta, hogy a jövő évi tábor az ideihez hasonlóan ugyanazon a dátumon, augusztus 7. és 17. között lesz, hogy a zárókoncert akkor is Ruha István születésnapjának dátumára essen.

A tábor elnevezése ugyanaz lesz — Ruha István Zenei Tábor —, és a lényege, az elnök szavaival élve, továbbra is a kezdeti marad: „Lélekkel megölteni a szobrot, mert különben a szobor csak egy bronzdarab, egy esztétikai élmény. De hát mindennek lelke kéne legyen, így a szobornak is.”

A szervezést tekintve lesz némi változás, ugyanis jövőre a visszatérésre már most igent mondó Gáspár Attila citeraoktató mellett Horváth Jenőt, a 100 Tagú Cigányzenekar hegedűsét, zeneoktatót is vendégül látja a tábor és annak növendékei, így jövőre ő felel majd a gyerekek hegedűoktatásáért.

További újítás az is, hogy az elkövetkezendő évben a tábor párhuzamosan két helyszínen folyik majd: az egyik a megszokott helyen, a megszokott körülmények között, a másik pedig az egyik nagykárolyi, család típusú nevelőotthonban, hátrányos helyzetű roma gyermekek számára, ahol egyébként már a jelenben is folyik a citeraoktatás. A terv szerint haladva a két csoport ugyanazt a zenét tanulná, és a tábor végén közös kórusként lépne fel a Ruha István-szobornál tartandó zárókoncerten, amit egy háromnapos ismerkedés előzne meg.

A zeneoktatás mellett természetesen jövőre is egyéb ismeretekkel is gazdagodnak majd a gyerekek, hiszen az idei tábor sikerességéből kiindulva marad az illemoktatás, amelynek köszönhetően a fiatalok könnyebben be tudnak majd illeszkedni a társadalomba, illetve könnyedebben kötnek majd barátságokat életük során.

Mint kiderült, a két zeneoktató régi barát, akik a tábor megszervezésének köszönhetően Tóth-Páll Miklóssal közösen megújíthatják barátságukat, új értelmmel és nemes céllal koronázva meg azt. A társaság elnöke szerint a kialakult csapat még inkább vonzani fogja az embereket, ami újabb és még nagyobb sikert hozhat majd a következő táborban.

A táboron túl

A társaság elnöke, Tóth-Páll Miklós azt is elárulta, hogy a zenetábor mellett másféle kezdeményezésre is készülnek Horváth Jenővel, mégpedig egy kulturális mozgalom elindítására Pro Gipsy talent néven, amelynek ötletét a Ruha Istvánt végig támogató piarista papok nemes cselekedete adta.

A mozgalom abból állna, hogy pályázati pénzek alapjából Horváth Jenő hegedűoktató különféle árvaházakban kezdene el 5 éves kortól nagyobb roma gyerekeket hegedülni tanítani, bizonyítva azt, hogy a tehetség nem rasszfüggő.

Ruha István roma létére hivatkozva az elnök a piarista papok magatartását szeretné továbbvinni, támogatván azokat a roma gyerekeket, akik hajlanak a hegedű bűvölésére. „Ez a nemes cselekedet példa kellene legyen mindenkinek, hogy figyeljünk oda egymásra, bőrszínre való tekintet nélkül, minden nélkül, hogy a tehetséges gyerekeket tudjuk támogatni” — magyarázta lapunknak Tóth-Páll Miklós.

Szabó Beatrix