Mi, ti, (n)ők — három tanító-nevelő (Szejke Ottilia szaktanfelügyelő, Varga Mónika tanár, tánctanár és Rappert Vencz Stella színművész) mesél nagy és pici sikerekről, az azok hátterében meghúzódó titkokról, eddig megtett útjukról és terveikről.

Az RMDSZ Szatmárnémeti Nőszervezete április 26-án, szerdán 18 órától szervezi meg a már jól ismert, Sikeres nők iskolája nevet viselő, azaz kissé átkeresztelve Mi, ti, (n)ők előadás-sorozatot a Ştefan cel Mare utca 15. szám alatt lévő District 15-ben. Önmagunknak is sokszor tesszük fel a kérdést: mi ennek az embernek, nőnek a titka, mitől sikeres, hogyan érhető el a siker? Egyáltalán, mi is az a siker? Hiszen valamennyiünknek mást-mást jelent a szó és a mögötte meghúzódó események. A sikeres és boldog nők elsődleges titka a szenvedély, mert amit szívből, hittel és szeretettel csinálunk, abban sikeresek leszünk, szakmától függetlenül — de a sikerek és eredmények hátterében kitartás és iszonyatosan sok munka is van, mert anélkül nem lehet. A meghívottakkal való beszélgetés testközelből is bizonyítéka annak, hogy a siker elérhető, hogy minden sikertörténet más — mint ahogy mindenki számára mást és mást jelent a siker, illetve közelebb visznek ahhoz, hogy felismerjük saját lehetőségeinket.

Az április 26-án sorra kerülő Sikeres nők iskolájának meghívottait valószínűleg sokunknak nem kell bemutatni, hiszen vagy tanította már gyermekünket, vagy esetleg bennünket oktatott tánclépésekre, netán valamelyik jótékonysági rendezvényén vettünk már részt, vagy megtapsoltuk már sikeres szereplését egy-egy előadásban. A sikerről, az odáig vezető rögös útról, tervekről és számtalan egyébről Szejke Ottilia óvodai és elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő, Varga Mónika tanár, tánctanár és jótékonysági alapítványi elnök és Rappert Vencz Stella színművész vall majd Péter Attila Zsolt műsorvezetőnek és természetesen a jelen lévő közönségnek, hölgyeknek — és a hölgyek sikerére kíváncsi uraknak is.

Az apró szilágysági faluból, Szilágypérből indult a „nagyvilágba” Szejke Ottilia, hátizsákjában nagyszüleitől, „nénjétől” és tanítóbácsijától kapott olyan emberi alapértékcsomaggal, melyet szatmárnémeti diákévei alatt tovább gazdagítva adott át 15 évnyi tanítónéniskedése során tanítványainak, hat éve pedig szaktanfelügyelőként közel 600, hivatásuk fontosságát érző óvónő és tanító tevékenységét próbálja segíteni és ellenőrizni. „A legbüszkébb arra vagyok, hogy tanítványaim valamennyien megállták helyüket az életben. Felnőve lettek közülük lelkészek, informatikusok, tanítók, jó szakmunkások… jó emberek” — vallja, s talán nem véletlenül választotta mottójául Robert Baden-Powell sorait: „Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.”

Varga Mónika szintén pedagógus — kétszeresen, sőt, háromszorosan is az, hiszen nemcsak az angol nyelv rejtelmeivel ismerteti meg a kisebb és nagyobb diákokat, de a Passion4Salsa tánciskolát vezetve a mozgás örömével, a tánclépésekkel is, a Be Active Jótékonysági Alapítvány elnökeként pedig szintén tanít és nevel: a másokra való odafigyelésre, segítségnyújtásra. Mint vallja: „Gyerekkorom és egész életem meghatározó személye nagymamám volt, aki minden figyelmét nekem szentelte, tanított és megalapozta a tudás iránti vágyamat. Ő volt az, aki elhitette velem, hogy a világ olyan, amilyenné mi tesszük, és ha valamit el akarok érni, akkor tennem is kell érte.”

Más közegben ugyan, de nevel, tanít és formál Rappert Vencz Stella színművész is, hiszen egy-egy jó darab, egy-egy jól, igazul alakított szerep elgondolkodtató s ezáltal nevelő hatása vitathatatlan. S talán ma nem színészi, hanem zongorajátékában gyönyörködnénk, ha tanárnőváltása miatt nem hagyja abba a zenetanulást — viszont a színház iránti szenvedélyt is egy pedagógusnak, Bálint Ferenc informatikatanárnak köszönheti, aki a Grimasz nevű diákszínjátszó csoportot vezetve már addig is és azóta is sok diákkal szerettette meg a színházat, filmet, filmezést. A három meghívott közül születési helyileg „kakukktojásnak” számít, hiszen egy földrajzilag teljesen más világból, Brassóból érkezett az alföldre: „ Az egyetem elvégzése után, 2003-ban kerültem Szatmárra, és azóta is itt vagyok. Jöttek sikeres és kevésbé sikeres évadok, amelyekről remélem, örömmel elbeszélgetünk az érdeklődőkkel április 26-án 18 órától. Mindenkit szeretettel várunk!”

Szabó Kinga Mária