Verespataki családok egy évtizede sikeresen küzdenek földjeik, házaik, hegyeik megmentéséért, állva a sarat az aranyat kitermelni szándékozó kanadai-román vállalattal folytatott harcban.

Augusztus 10-én a szatmáriaknak is lehetősége nyílt részletes betekintést nyerni az Alburnus Maior Egyesület munkájába, amelyet azok a verespataki családok hoztak létre, akik 12 éve küzdenek földjeik, házaik, templomaik, hegyeik megmentéséért. Amint tudjuk, a kanadai-román Rosia Montană Gold Corporation (RMGC - Gabriel Ressources) cég Verespatak környékén gigantikus aranybányát kíván üzemeltetni. A 16 négyzetkilométernyi terület öt heggyel, négy templommal és temetővel, a történelmi városmaggal, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival és a római emlékekkel együtt elpusztulna a ciános zagyban. Az Alburnus Maior Egyesületet mintegy 70 Verespatakon élő család hozta létre, akiknek ez ideig sikerült megakadályozniuk az aranykitermelés elindítását. Jelképessé vált küzdelmük mellé állt a Román Tudományos Akadémia, az ortodox egyház, Magyarország, és számos környezetvédelmi és egyéb civil szervezet Románia minden részéről. Országszerte egyre több önkéntes megmozdulást szerveznek az ügy érdekében, és egy országos felmérés kimutatta, hogy Románia szavazópolgárainak közel háromnegyede támogatja a ciánalapú technológia betiltását. Péntek este az Art Cafféban a szatmáriak közvetlen információkat szerezhettek Verespatakról az Alburnus Maior Egyesület önkénteseitől, akik a szatmári Nomanid Kulturális Egyesület meghívására érkeztek városunkba. Elmondásuk szerint az aranykitermelés mindössze 360 munkahelyet teremtene a környéken, majd 15-16 év gyors kiaknázás után több száz hektáros cianidos zagytározót hagyna örökségül, amelyet 185 méter magas kőgáttal zárnának el. A völgyzáró gát mögött felhalmozott veszélyes hulladék évszázados környezeti problémát okozna. Egy gátszakadás utáni katasztrófa hatása felmérhetetlen volna. A cianidos zagy az Aranyosba, majd a Marosba, Tiszába, és végül a Dunába kerülne. Az egyesület önkéntesei szerint Verespatak lakói jelenleg is gazdálkodásból és turizmusból élnek, annak ellenére, hogy a környéken semmilyen vállalkozás nem engedélyezett az aranykitermelő projekt miatt. Naponta érkeznek turistákkal teli buszok a helyszínre, ez azt bizonyítja, hogy a helyi és környékbeli lakosok számára az ökológiai gazdálkodás és turizmus is tisztes, és — ami a legfontosabb — hosszú távú megélhetést biztosítana.

Világörökségi védelmet érdemel

A Román Tudományos Akadémia, a Romániai Építészkamara és több egyesület fogott össze azért, hogy Verespatak felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Verespatak 1872 éves korával az egyik legrégebbi romániai település. A község kivételesen szép környezetben helyezkedik el, melynek megőrzése és megfelelő védelme elengedhetetlen. Kulturális örökségéhez tartozik négy egyház kilenc temploma és hét temetője, emellett a település központjának jó néhány további épülete. A községben működő Bányamúzeumban számos értékes régészeti tárgyat őriznek, többek között a világhírűvé vált viasztáblákat, amelyek a szerződéskötések szövegeit tartalmazzák. A területen lévő 2000 éves római bányafolyosó-rendszer maradványai a mai napig fennmaradtak és látogathatóak. Azonban Traian Băsescu felfüggesztett államfő az egyik legnagyobb támogatója a beruházás elkezdésének, Victor Ponta miniszterelnök viszont többször élesen bírálta Románia első emberét amiatt, hogy nyíltan a beruházás mellett foglal állást, és nyilvánosan sürgeti a verespataki bányaprojekt elindítását. Az Alburnus Maior Egyesület hetedik éve szervezi meg a Verespatakon a Szénafesztivált („FânFest”), hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék küzdelmüket az aranykitermelés megakadályozására. A rendezvény központjában olyan események állnak, amelyekkel bizonyítani tudják, hogy Verespatak felkerülhet az UNESCO világörökségi listájára. Az ötnapos rendezvényen számos koncert, beszélgetések, helyi termékek vására, kreatív műhelyek, vezetett túrák, gyermeksarok, film, színház várja az érdeklődőket.

Pándi Annamária