Az RMDSZ valamennyi megyei vezetője, de Kelemen Hunor szövetségi elnök is azt nyilatkozta, hogy sikeresek voltak a vasárnapi választások. Annak ellenére, hogy a szavazati joggal rendelkező egymillió magyarnak mindössze egyharmada ment el választani, amit inkább lehetne hitelvesztésnek nevezni, mint sikernek. Ugyanilyen sikernek könyvelte el az RMDSZ a 2012-es parlamenti és helyhatósági választásokat is, akkor az volt a siker (?), hogy Szatmár megyében elvesztették a megyei tanács elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti és a tasnádi a polgármesteri széket. Akkor az RMDSZ-vezetők azt nyilatkozták: elkezdődik a lassú építkezés. Aki a kevésnek nem tud örülni, az a sokat nem érdemli — tartja a mondás, mi viszont már ott tartunk, hogy a semminél alig többnek is örülünk. Meddig lehet még csúszni lefelé úgy, hogy valamilyen módon elhitessük magunkkal: ez is siker, mert rosszabb is lehetne? Mi az oka annak, hogy képtelenek vagyunk a nagyobb összefogásra, a jobb mozgósításra? Ideje lenne leülni és elgondolkodni, hol vannak a hibák. Mi az, ami miatt elidegenedtek a magyarok a tulipántól? Soha nem volt még a magyarságnak akkora esélye, hogy képviselőt állítson a 2-es körzetben, mint múlt vasárnap. És min múlott? Azon, hogy nem volt mozgósítás. Amíg a románok vitték az embereiket szavazni, addig a magyar polgármesterek és tanácsosok megpihentek a hűvösön, kirándultak vagy egyéb teendőikkel foglalkoztak. Szó esett a lassú építkezésről. Ócska házban csak emlékszobát érdemes létrehozni. Egy szervezet megújításához teljesen le kell rombolni a régit, elseperni annak minden porát, és alapjaiból építeni egy másikat. Egy olyan képviselet kellene, mely közvetlenül nem vesz részt a politikában, mely ahelyett, hogy az erdélyi magyarok szavazatait viszi Bukarestben vásárra, a közösség valódi problémáira figyel, és ezekre igyekszik megoldásokat találni.

 Elek György