Egy nagyon különös és nagyon sajátos generációváltást élünk meg, ami azért különös és azért sajátos, mert nem egy idősebb korosztályt váltanak fel a fiatalok, hanem a gondolat- és látásmódok igyekeznek teret kapni különböző életterületeken. Vagyis nem a fiatalok forradalma győzi le a régi rendet, hanem fiatalok vitáznak fiatalokkal arról, hogy mi a korszerű. A kor bölcsei ma is azt tanítják, mint a régiek: az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is, de csak olyan kompromisszumokat kell kötni, amelyeket el tudunk viselni. Valóban kell alkalmazkodni, bár jó tudni, hogy a kompromisszumok mivel járnak. A céltalan duhajkodásoknak számtalan személyes és közösségi következményük lehet, de ugyanúgy lehet rossz vége a folytonos várakozásnak, ha valaki csak várja a jobb sorsot, a boldogabb életet, de nem tesz érte semmit, mert nem tanult meg az előző generációtól olyan alapelveket, alapszabályokat, alapéletformákat, amelyekre építeni lehet. Fontos a hagyománytisztelet, de a hagyományok megtartásának csak akkor van értelme, ha azokat alkalmazzák a jelenre, mint ahogy a népzene megőrzése végett a pódiumra vitte azt Kodály. Az alkalmazkodás, az alkalmazás veszélyes játék annak, aki nem elvek, szabályok szerint végzi azt. Alkalmazkodni csak az tud, akinek vannak értékei: személyisége, stílusa és hite. Aki értékrend nélkül, hit nélkül alkalmazkodik, az könnyen elveszítheti a saját értékeit, másokét pedig nem biztos, hogy el tudja viselni, hordozni tudja. A külsőségekhez könnyű hozzászokni, a külsőségekbe beilleszkedni sem nehéz, a lelki azonosulás sokkal nehezebb vagy egyszerűen lehetetlen. A jelenlegi generációváltás legnagyobb nehézsége, hogy fiatalok próbálják hátrahagyni fiatalos lényüket, és azt egy olyanra váltani, ami sok szempontból idegen számukra, de társadalmilag trendi. Trendi az is, hogy a generációváltók magukba szívják a világ szennyét, és idegenkednek attól, ami lelki gazdagodást ajánl. Sokak számára a semmi a legbiztonságosabb, attól nem kell félni, és nem kell küzdeni a megszerzéséért. Az életben valóban nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül, de ki alkalmazkodjon kihez, ez az örökös kérdés. A válasz egyszerű: aki megoldásokat akar, és nem problémákat keres. Ez minden generáció érdeke és célja, ha nem a semmit keresi, hanem a valóságot.