Harmadik alkalommal adott otthont Szatmárnémeti a szenvedélybetegségek gyógyítása-kezelése terén legelismertebb Bonus Pastor Alapítvány háromnapos Országos Konferenciájának.

Az alkohol-, drog-, nikotin-, gyógyszer-, játék- és más függőségben szenvedőknek és hozzátartozóiknak terápiás segítséget nyújtó Bonus Pastor Alapítvány története majd' negyed évszázadra nyúlik vissza: 1993 őszén dr. Horváth Levente — református lelkész, az alapítvány elnöke és alapítója — azt a feladatot kapta dr. Csiha Kálmántól, az Erdélyi Magyar Református Egyház akkori püspökétől, hogy indítson szolgálatot szenvedélybetegek számára. S ezzel a megbízással szinte egy időben alakultak bibliaórás csoportok (melyek a Református Mentő Misszió bázisát képezték) szenvedélybetegeknek, illetve felépülőfélben levő betegeknek — hiszen a siker, a gyógyulás kulcsa a hit; ha a szenvedélybetegnek hiányzik a hite, csak a civil szervezet támogatásával (legyen az bármilyen magas szintű is) nem fog tudni felépülni. A Bonus Pastor Alapítványt hivatalosan 1996-ban jegyezték be, s egy évvel később 99 évre megkapta a Maros megyei Magyarózdon található kastély haszonbérleti jogát — mely azóta is „alapbázisa”, s itt indult 2005-ben az első bentlakásos, hosszú távú, azaz 3–9 hónapos terápiás program is. Az alapítvány célja azóta is változatlan: segítséget nyújtani a függőségben szenvedőknek és hozzátartozóiknak keresztény lelkiséggel, a segítő szakma eszközeivel — és nagyon nem mellékesen: levéve egy olyan feladatot-gondot az állam válláról, amellyel anyagi erőforrások és szakemberek hiányában képtelen is lenne foglalkozni vagy pláne megoldani. Maga a társadalom, társadalmunk is még csak most kezdi igazán elhinni és elfogadni, hogy például az alkoholizmus nem a híres magyar virtus egy tartozéka, hanem súlyos betegség és függőség, amellyel szembe kell nézni és amiről beszélni kell — persze nem mindegy, hogy hogyan, hiszen a nevelő célzatú (s bármennyire is jó szándékú) felelősségre vonás, szidalmazás, szégyenérzés-erősítés stb. könnyen zugivóvá változtathatja a beteget.

A Bonus Pastor Alapítvány évente kétszer szervez Országos Konferenciát, s a hét végén ismét Szatmárnémeti adott otthont a találkozónak — pontosabban a Szatmárnémeti Református Gimnázium díszterme, ahol pénteken délután házigazdaként elsőként dr. Puskás Csaba üdvözölte a Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Brassóból, Nagyváradról, Nyíregyházáról érkezetteket. „Olyan ügyek konferenciája ez, melyekről mai társadalmunkban keveset beszélünk, szégyelljük azokat és félünk beszélni róluk — ami nem normális hozzáállás. A szenvedélybetegséghez nem szégyen és nem lesajnálkozás módján kell hozzáállni, az nem megoldás semmire. Remélem, a szatmári társadalom eljut arra a szintre, hogy nem fog félni beszélni ezekről a gondokról és szembenézni velük” — mondta köszöntőjében Magyar Lóránd képviselő, s hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kereskényi Gábor polgármester is, aki mint mondta, nagyra értékeli a Bonus Pastor és a szatmári Új Remény Egyesület munkáját. „Olyan feladatokkal foglalkoznak és oldanak meg, amelyekre nekünk önkormányzatként nincs kapacitásunk, viszont úgy sem tehetünk, mintha ezek a jelenségek, szenvedélybetegségek nem léteznének” — mutatott rá. A szenvedélybetegség jelensége talán egyidős az emberiséggel, ám csak az 1920-as években a Németalföldön jelent meg a pasztorálpszichológia mint diszciplína, magyarázta Király Lajos esperes, aki áldást kért az egybegyűltek tevékenységére, s nem titkolta: „Öröm, hogy orvosok, pszichológusok és gyógyultak egy csapatot alkotnak, és ennek a csapatnak része vagyok.”

A folytatásban dr. Puskás Csaba mutatta be az általa alapított és vezetett Új Remény Egyesületet, melynek célja a rászorulóknak és hátrányos helyzetben lévőnek való segítségnyújtás. Az egyesület szerteágazó munkássága felöleli a szegények támogatását, a fogyatékkal élők megsegítését, a romák integrálását és természetesen (s itt kapcsolódik össze a Bonus Pastor és az Új Remény munkája) a szenvedélybetegekkel való foglalkozást: 2012-ben alakult meg a Törekvők csoportja a szenvedélybetegségek különféle poklait többször is megjárt, ma már gyógyult Gombola András javaslatára.

Szabó Kinga Mária