Olyan fiatalokkal beszélgettem, akik részt vettek egy diákcsere-akcióban: iskolájukban fogadtak magyarországi diákokat, majd ők mentek át egy magyarországi iskolába, ahol órákra látogattak el. A gyerekek közül az egyik viccesen megjegyezte: „Mi akár tanárok is lehettünk volna Magyarországon, mert azt tanulják nyolcadik osztályban, amit mi már évekkel korábban tanultunk”. Sokat bíráljuk a romániai oktatási rendszert — nem ok nélkül, mert nagyon sok hibája van —, az viszont tény, hogy az, aki egy nevesebb romániai állami egyetemen szerez diplomát, sokkal nagyobb tudással rendelkezik, mint az, aki más európai ország elismert egyetemén tanul. Ez az egyik oka annak, hogy Magyarországon és más európai országokban könnyen munkához jutnak a romániai szakemberek. Nagyon sok fiatal nem titkolja, hogy azért jó külföldön tanulni, mert ott sokkal könnyebben el lehet végezni egy főiskolát, mint nálunk.

A huszonegyedik századi ember lényeges változásokon megy keresztül, ezeknek a változásoknak a nagy része szükségszerű, más része viszont rossz irányú, de elkerülhetetlen. Elgondolkodunk-e néha azon, hogy mennyi mindentől függ, mennyi mindennel összefügg az élet egy olyan világban, amely napról napra, percről percre változik, amelyből a biztonság és az állandóság eltűnt, és eluralkodik a bizonytalanság? Lehet lenézni, bírálni e világ kultúráját, szokásait, szabályait, gondolkodásmódját, de nem igazán lehet azokon változtatni. Aki túl nagy változást akar — akár csak a maga életében —, az magát sodorja ki a világ változásának folyamából. Változik a társadalom, a gazdaság, a technológia, de változik a tudat is. Sokan megengedhetik maguknak, hogy anyagi áldozatok árán külföldön tanuljanak, és kiemeltnek minősített egyetemeken olyan diplomákat szerezzenek, amelyek mögött kevesebb a tudás, mint amennyit a név hirdet. A huszonegyedik század emberének viszont olyan tudásra kell szert tennie, amely képessé teszi arra, hogy az eddig felhalmozott és a világháló segítségével könnyen hozzáférhető információkkal élni tudjon. Naponta tapasztaljuk, hogy egyre többet kell teljesítenünk ahhoz, hogy a felszínen maradjunk, fenntartsuk értékeinket, hogy megéljünk a világban. Egyre nagyobb szükség van arra a képességre, ami alkalmassá teszi az embert a változásra. Bármennyire is úgy tűnik, hogy mindenki a maga harcát vívja, és az emberek elszigetelődnek egymástól, a legtöbb konkrét példa azt igazolja, hogy a sikeres emberek nagyobb része jól működő közösségben, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, mert a körön kívül maradók hamar elsodródnak. Hosszú távon nincs jövője annak, aki rutinéletet él. A folyamatos tanulás mellett folyamatosan kell táplálni az érzelmi életet is, ami szintén folyamatos tanulást igényel.

Elek György