A szocpol hazánkban rosszul működik: míg a rászorulók egyre nagyobb támogatást szeretnének kipréselni az államkasszából, addig a munkaadók keservesen keresik az alkalmazottakat.

A Prefektúra Szociális Párbeszéd Bizottságának ülésén érdekes tények, adatok láttak napvilágot: a Szatmár Megyei Szociális Kifizetések Ügynökségének (AJPS) osztályvezetője, Tivadar Emese Ildikó a szociális juttatások terén hozott módosításokról számolt be, ugyanakkor elmondta, mindezen intézkedésekre azért volt szükség, mert EU-s viszonylatban a romániai gyerekek közül élnek a legtöbben szegénységben. A gyerekek megfelelő életminőségéről pedig az államnak kell gondoskodnia. Az osztályvezető kifejtette, az elmúlt időszakban a „gyermekpénz” összege 42 lejről 84 lejre, a kihelyezési juttatás (alocaţie de plasament) 48 lejről 600 lejre nőtt, és a családfenntartási támogatás (alocaţie pentru susţinerea familiei) összege is emelkedett. A tegnapi gyűlésen jelen levő Mariana Dragoş, a Szatmár Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság (DGASPC) vezetője megkongatta a vészharangot a kihelyezési juttatás megnövelése miatt: rávilágított, vannak olyan szülők, akik minden áron állami gondozásba szeretnék adni gyerekeiket, majd nevelőszülőkként visszavenni őket, hogy megkapják a havi 600 lejes támogatást. A megyei hatóság vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy egy veszélyes jelenségről van szó. „Bennünket, mint hatóságot gyakorlatilag elözönlenek azok az igénylések, melyekben a nem veszélyeztetett kategóriába tartozó gyerekek nevelőszülőkhöz való kihelyezését kérik. A kihelyezés egy olyan speciális szociális intézkedés, melyhez akkor folyamadunk, ha a család már nem tudja eltartani és ellátni a gyereket. Ezért hívom fel a helyi közösségekben tevékenykedő szakemberek figyelmét az egyre terjedő jelenségre. Ha egy szociális munkás helyszíni terepszemlét tart, és úgy ítéli meg, hogy nem tartozik a veszélyeztetett kategóriába a gyerek, ne terjessze elő kihelyezésre csak azért, hogy a megnövelt összegű támogatást megkaphassa a szülő” — fogalmazott Dragoş. Az igazgatónő elmondta, hogy az utóbbi időben 30 hasonló dossziét kellett kielemezzenek munkatársai, ám közülük egyet sem hagytak jóvá.

A tegnapi gyűlésen elhangzott, hogy a szociális támogatásokat és segélyeket nem minden esetben ítélik meg jogosan, hiszen a megyénkbeli nagy cégek elkeseredetten keresnek munkásokat, és más megyébkől is kénytelenek munkaerőt toborozni. „Nagyon nagy számú munkanélkülit tartanak nyilván, továbbá sok olyan, hátrányos helyzetben lévő családot, ahol a szülők nem dolgoznak. Azt hiszem, valahol itt hibádzik a dolog, s bocsássanak meg azok az emberek, de szerintem sokan közülük nem is akarnak dolgozni. Itt egy jelentős anomália van. Itt kellene tennünk valamit, hogy a munkaerőpiacon közelebb hozzuk egymáshoz a szabad állásokat és a munkanélkülieket. Mi itt részben azok problémáit beszéljük meg, akik nem akarnak dolgozni. Meg kell találni azokat, akik akarnak dolgozni. Mert azok 80 százaléka, akik a gyárkapukhoz érkeznek, csak egy pecsétet szeretnének kapni arra vonatkozóan, hogy nem alkalmasak a munkára. Ez az igazság!” — fogalmazott a Szatmári Régióért Német-Román Gazdasági Egyesület (DRWSM) elnöke, Iuliu Cadar. A találkozón megjelent szakszervezeti képviselők azonban ott látják a problémát, hogy a szatmári cégek az 50 évnél idősebbeket, főleg azokat, akik egészségügyi problémákkal is küzdenek, már nem hajlandóak alkalmazni, így ezek kénytelenek Magyarországon munkát vállalni, ahol egyébként az itthoni fizetések legkevesebb ötszörösét is megkereshetik. Cadar elmondta, Szatmár megyében vannak szabad munkahelyek, így aki dolgozni akar, az találhat állást, s elméletileg a munkanélküliek száma sokkal kisebb kellene legyen a mostaninál. Az igazgató szerint közös akciótervet kellene kidolgozni a probléma megoldása érdekében.