Ismerősöm nagy örömmel hívott fel telefonon: „Hallottad? Börtönt kapott Țânțaș”. Elmosolyodtam, bár jobb kedvem lett volna röhögni, de nyugodtan jegyeztem meg: Țânțașnak már csak ez kellett. Kapott már strandot, megkapta a Pannónia Szállót, és bizonyára vannak, akik fel tudnák sorolni, hogy még miket. Már csak egy börtönre volt szüksége, amit szintén közcélokra használ majd, és igaz hitre téríti a benne lakó hitetleneket, végül majd megtérhet maga is. Na de komolyra fordítva a dolgot, vannak, akik hisznek abban, hogy Țânțaș börtönbe kerül? Vannak, akik hiszik, hogy ezzel megoldódik a Pannónia sorsa? A végleges ítéletig még sok van, és nem hiszem, hogy annak Țânțaș vesztese lesz. Ha mégis, az még nem jelenti, hogy régi díszében és fényében fog állni a Pannónia Szálló. Ha áttekintjük az utóbbi húsz évnek az igazságszolgáltatásra vonatkozó eseményeit, világosan láthatjuk, hogy akik a közösség számára óriási károkat okozó bűncselekményeket követtek el, megjárták ugyan a bíróságot, a korrupcióellenes ügyészséget, beszéltünk róluk, azt hittük, hogy végre jó útra terelődött az igazságszolgáltatás, egy idő után viszont jött a nagy hallgatás, az elítéltek pedig teljesen szabadon, álruha nélkül jártak és járnak a világban, a háttérből befolyásolva a közéletet, az egyszerű embernek pedig lehetősége van arra, hogy örüljön, amikor a bíróság hoz egy-egy látszatítéletet, amit majd egy másik bíróság megváltoztat. Romániában teljesen mindegy, hogy melyik párt kap kormányszerepet, hiszen mindig ugyanaz történik. A hatalmi harc csupán amiatt van, hogy melyik pártnak az emberei kerüljenek kisebb-nagyobb beosztásokba, és melyik pártnak az embereit kell felmenteni az ítéletek alól vagy megakadályozni azok elítélését. Túl messze tekinteni nem lehet, nem is érdemes, mert csak felbosszantja az ember magát, de ha csak azt látjuk, ami körülöttünk történik, az épp elég ahhoz, hogy kiábránduljunk a jelenlegi politikából. Ahogy telik az idő, egyre mélyebbről jönnek fel azok, akik vezető szerephez jutnak, olyanok, akiknek nincs mit veszíteniük, mert annyira kevés bennük a lélek, hogy azzal egy tisztességes világban nincs mit kezdeni. Persze azt mondják, hogy demokratikus jogállamban élünk, a többség dönt, a kezünkben van a sorsunk. Valahogy ez a legszomorúbb. Az, hogy a többség egy ilyen világot teremtett meg.

Elek György