A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által központosított adatok szerint a járvány kezdete óta az amerikaiak átlagosan körülbelül 1 százalékkal növelték munkaidejüket, míg az európaiak munkaideje 2 százalékkal csökkent. Ez részben annak tudható be, hogy számos európai cég a munkavállalók munkaidejének csökkentésével próbálta elkerülni a járvány okozta elbocsátásokat. Az amerikai gazdaság gyorsabban talpra állt, és sok amerikai munkavállaló, aki megtartotta állását vagy újat talált, továbbra is ugyanannyit vagy még többet dolgozott – írja a Wall Street Journal. 
Európa régóta hírnevet szerzett az amerikaiak körében a kevésbé megerőltető munkaidőről és a bőkezűbb szabadságolási gyakorlatról, amit sok amerikai a munka és a magánélet egyensúlyának eltérő megközelítésének tulajdonít. A járvány munkaerő-piaci képe azt mutatja, hogy a különbségek nem feltétlenül önkéntesek. Egyes európaiak számára — különösen a gazdagabb északon — , a munkáról a nyaralásra való átállás választás. Másoknál, főleg délen, nem. Az emberek vagy nem találnak teljes munkaidős állást, vagy olyan kiszolgáltatott cégeknél maradtak, amelyek a járvány idején csökkentették a munkaidőt a bérköltségvetés megtakarítása érdekében. 
Európában a részmunkaidő több mint egyharmada nem a munkavállaló választásának köszönhető – derül ki az OECD decemberi jelentéséből. Az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban a részmunkaidős munkavállalók több mint fele, Franciaországban pedig csaknem egyharmada szeretne több órát dolgozni, de nem talál olyan munkahelyet, ahol ezt megtehetné. Ha a munkavállaló kevesebb órát dolgozik, hozzájárul a gazdaságos termelés csökkenéséhez, meg kell elégednie az alacsonyabb bérekkel és csökkentenie kell a kiadásait. Az elmúlt hónapokban Európa egyes részein újra berobbant a munkaerőhiány. A belga Vallon régió állami foglalkoztatási szolgálata a közelmúltban közzétett egy listát azokról az állásokról, ahol hiány volt a munkaerőből, beleértve az információs technológiai szakembereket, ápolókat és hegesztőket. 
Magas rangú európai tisztviselők, cégvezetők és közgazdászok szerint ha az európaiak keményebben dolgoznának, fellendítenék a lakóhelyük szerinti országok növekedési ütemét, segítenék a közkiadások finanszírozását és a munkaerő-piaci szakadékok fedezését a népesség öregedésével. Európa foglalkoztatási rátája – a munkaképes korú lakosság aránya – a járvány előtti szint fölé emelkedett, míg az Egyesült Államokban még mindig ez alatt van. De minden európai alkalmazott kevesebbet dolgozik. Egy átlagos amerikai munkavállaló heti 34 és fél órát dolgozott tavaly, ez a szám alig változott az elmúlt két évtizedben – derül ki az OECD teljes és részmunkaidős munkavállalókat is tartalmazó adataiból. 
Az átlagos munkahét Európában néhány órával rövidebb, mint 20 évvel ezelőtt. Németországban az átlagos heti munkaidő 2021-ben 25,9 órára csökkent a 2001-es 28 óráról az OECD adatai szerint. Olaszországban 35,6 óráról 32,1 órára csökkent ugyanebben az időszakban, Franciaországban pedig 29,6 óráról 28,7 órára. Míg egyes politikusok és közgazdászok azzal érvelnek, hogy a rövidebb munkaidő növelheti a termelékenységet, a rövidebb munkaidő több európai országban 1995 és 2007 között nem volt jelentős hatással az óránkénti munkatermelékenységre vagy a munkahelyteremtésre – derül ki a közgazdászok, köztük Andrea Garnero, az OECD szakemberének friss tanulmányából.

Szilágyi Kinga