Tóth Tünde Krisztina, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának végzős hallgatója diplomamunkájának fő témájául egy olyan projektet választott, amely a nagykárolyi önkormányzat irányításával a helyi roma közösség integrációját célozza.

A téma az utcán hever, szokták mondani az éppen témahiányban szenvedő újságírónak, s úgy látszik, ez a tézis nem csak ebben az esetben igaz. Írásunkban egy olyan fiatal nagykárolyi építésszel beszélgetünk, aki hirtelen ötlettől vezérleve diplomamunkája témájául a roma integráció és az urbanisztika kapcsolatát kezdte el vizsgálni. Az új szemlélettel kezelt problémával tanárai elismerését is kivívta, s pályája kezdetén állva is szép sikereket ért már el ezen a területen.

Tóth Tünde Krisztina a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának végzős hallgatója. Szakterülete az urbanisztika, de azon belül is leginkább a fogyatékkal élők mindennapi közlekedését megkönnyítő urbanisztikai problémák orvoslásával kíván foglalkozni.

Számára mindig fontos volt a várostervezés, a városon belüli kapcsolatok tanulmányozása és megismerése, valamint a terek hatása az emberekre, ezért az egyetem Urbanisztika Tanszékén védte meg diplomáját.

Nagykárolyi iskolaéveit követően jutott el Budapestre, de családi kötődése révén amikor teheti, hazalátogat. Tervei között szerepel, hogy tanulmányait befejezve itthon helyezkedjen el. Neve azért került most a figyelem középpontjába, mert diplomamunkájának fő témájául egy olyan projektet választott, amely a nagykárolyi önkormányzat irányításával a helyi roma közösség integrációját célozza.

„Budapesten igencsak sok olyan civil kezdeményezés van, melyek a hátrányos helyzetben élők mindennapi problémáin szeretnének segíteni. Jómagam is tevékenykedtem ilyen területen, itt szembesültem a fogyatékkal élők közlekedését nehezítő tényezőkkel, s talán ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék tenni annak érdekében, hogy valamilyen módon jobbá tegyem az életüket. Itthon ez az elképzelés kiegészült azzal, hogy azokat az ismerőseimet, akik ellenérzésekkel viseltetnek a cigány közösséggel szemben, szeretném rávezetni, hogy ez nem feltétlenül csak ennek a közösségnek a hibája. Ebből a két gondolatmenetből alakult ki diplomatervem témája, s adta magát, hogy ezzel a problematikával foglalkozzak. Mivel nem szociológia szakon végeztem, mindenképpen igyekeztem több szempontból kutatni ezt a témát, mivel a roma gettónegyedek problematikája nem csak Romániában, hanem Európa egészében jelen lévő probléma. A roma szegregáltság és a nyomornegyedek létrejötte szociális, gazdasági, urbanisztikai fontossággal is bír.

A kiindulási pontom az volt, hogy megnéztem, hogy hol és milyen körülmények között élnek ezek az emberek a város különböző pontjain. Ez már egy urbanisztikai érdekességnek is mondható, az ilyen „telepek” közelében jócskán csökkennek az ingatlanárak, kialakulnak a szegregátumok, amik visszahúzzák a városnak ezen — valaha értékesebbnek tartott — területeit. Így jutottam el a Stella Maris Integrációs Központba, ahol több találkozón és fórumon is részt vettem, s ahol nemcsak a helyi roma közösség gondjaival szembesültem, hanem a témához kapcsolódva országos szintű programokkal is. A beszélgetések során derült ki, hogy a nagykárolyi önkormányzat, illetve a Nagykárolyi Szociális Központ készített és megnyert egy olyan projektet, amely a roma közösség valós integrációját célozza. Ez a projekt a városi roma közösségek számára építendő ingatlanokat is magában foglalja, s ennek kapcsán terveztem egy új városszövetrészt, amelynek kezdőépülete a jelenleg álló Stella Maris Integrációs Központ, aminek a Roma Inkubátor Liget nevet adtam, így ez lett a diplomamunkám témája” — mesélte Tóth Tünde.

A diplomavédésénél nagy sikert aratott Tünde, hiszen a Stella Maris-os találkozókon és a különböző telepeken tett látogatásait bemutatva az egyetemen, a jelen levő problémákat előtérbe helyezve olyan valós szükséghelyzetekre hívta fel a figyelmet, amelyekről méltatlanul kevés szó esik a mindennapokban.

A dolgozata révén tanárai elismerését is kivívta, akik arra is ösztönözték, hogy a doktori fokozat elérése érdekében maradjon ezen a területen, és folytassa kutatásait.

Szakmai szinten is nagy elismerés érte, hiszen három nagyon rangos építészeti díjra is jelölték, amelyek elnyerésében a nagykárolyiak is segíthetik majd Tündét. (Az interneten ősszel lezajló szavazás hozzáférési linkjét mi is megosztjuk majd olvasóinkkal.)

A Stella Maris Integrációs Központ munkatársai is nagyon örülnek annak, hogy munkásságukkal felkeltették Tünde érdeklődését, hiszen szakmai szemléletével és nyitottságával az ő munkájukat is segíti.

Mint ismeretes, a napokban felhívást tettek közzé hivatalos Facebook-oldalukon, amelyben arra kérték az embereket, hogy lehetőségeikhez mérten segítsék, hogy azok a gyermekek, akik egy Nagykárolytól 15 kilométerre lévő tanyán élnek, egy hétig bebuszozzanak a nyári táboruk programjaira.

Szerencsére a buszoztatás ügye megoldódott, így az időközben összegyűlt pénzt másra fordíthatják.

„Egyeztettünk az adományozóinkkal, és a befolyt összegből azokat a fiataljainkat visszük el egy érmihályfalvi kirándulásra, akik a koruk miatt nem tudtak velünk utazni az utóbbi időszakban. Érmihályfalvára látogatnak majd, ahol Endre atyával töltenek egy délutánt. Bízunk benne, hogy ez a mostani kirándulás a Stella Maris Integrációs Központból már kinőtt védenceink javát fogja szolgálni, gondolunk itt a családalapításra, tudatos jövőkép kialakítására, pályaválasztásra” — mondta az integrációs központ munkatársa.

Tóth Tünde is részt vesz egyébként a jövő heti táborozáson, hogy megismerje azokat a gyermekeket, akiket a tanyáról hoznak majd be. Mint mondta, jó lenne, ha minél többen kilátogatnának az integrációs központba, hogy megismerjék, milyen munka és foglalkozások zajlanak ott a nagykárolyi roma közösség felzárkóztatása érdekében.

„Olyan feladat ez, amelyben együtt kell működnünk a siker érdekében, sokunkra és együttműködésre van szükségünk a siker érdekében. A magam nevében elmondhatom, hogy sok olyan tapasztalattal gazdagodtam, amiről eddig tudomásom sem volt, hogy létezik. Úgy vélem, mások is hasonló felismerést tennének, ha megpróbálnák közelebbről is megismerni, mi az, amivel szemben zsigerből elutasítóan viselkedtek” — fogalmazta meg Tóth Tünde.